London - Chinatown újra

Ismét volt szerencsém Londonban járni. A rengeteg munka miatt nem sok szabadidőm volt mostanában (főleg, hogy két helyen is dolgozom), de szerencsére kaptam pár szabadnapot és ilyenkor ugyebár mégsem ülhetek itthon karbatett kézzel! :) Különben is a szüleim meglátogattak (ezért vettem ki konkrétan szabadságot), így együtt töltöttünk pár napot Londonban. Nekem természetes, hogy ha ott járok, akkor mindenféle dolgot megnézek ami tortákkal kapcsolatos! :) Tehát én nem csak Big Ben nézőbe megyek, hanem tortás felderítő útra is. Na és mindenféle gasztronómiai dolgok érdekelnek, szóval a kínai negyedben az élelmiszerüzletekben is körbenéztem... Ne tudjátok meg mennyi fura dolgot találtam. :) De ezekről nem rakok fel képet... Vagy kellene??? Nem tudom, ha valakit érdekel, akkor majd később írok egy posztot még róluk. Én imádom ezeket az ismeretlen kütyüket és élvezettel találgattam, hogy vajon melyik alapanyagot miféle ételbe rakhatják. Ezeknél a kínaiaknál sosem lehet tudni mi miből készül. :) Na és még amit anyukámmal megállapítottunk, hogy olyan gyönyörű és tiszta rizst még soha nem láttunk, mint amit ott árultak 5 kilós zsákokban... Na de nem is ez a lényeg. :)

A kínai negyedben már jártam egyszer és készítettem is pár képet, amit meg is mutattam nektek, de most ismét sikerült ellátogatnom a két tortás boltba is, ami ott van. Legutóbbi ott jártamkor 2 percem volt bekukkantani az egyik üzletbe és készíteni pár képet mobillal a kirakatról. Most viszont kicsit volt időm szétnézni. Bementem hátra a műhelyhez is, ahol a cukrász készíti a tortákat. Ne is mondjam, hogy a számat tátottam... A kínai pasi olyan precizitással és gyorsasággal nyomkodta ki a hab díszeket és a figurákat, hogy szinte hihetetlen volt. Épp egy tálca mini figurás tortát dekorált, szám szerint 8 darabot. Az egész tálca kész volt 5 percen belül... De úgy, hogy airbrush-al is fújta őket. Hihetetlen, komolyan... Beszéltem a főnökével, mivel ugye megkérdeztem, hogy bemehetek-e a műhelybe és készíthetek-e pár képet. Nagyon mosolygott és kérdezte, hogy minek akarom én ezt lefényképezni... :) Nekik teljesen természetes, hogy a cukrász ilyen gyorsasággal és ilyen precizitással dolgozik. Nem is sejtik milyen kincset ér az az alkalmazott náluk! :D Valljuk be, otthon Magyarországon nem igazán látni, hogy ilyen habból kinyomott műremekek lennének! :) Szóval mondtam, hogy engem nagyon érdekel ez a dolog és én is szeretnék egyszer ilyeneket alkotni. Ekkor mondta, hogy a cukrász 10 éve ezt csinálja, szóval csak gyakorolni kell... :) Ebben igaza van. Én mindig azt vallom, hogy ha valaki elég kitartó, nagyon akar valamit és gyakorol, akkor bármit meg lehet tanulni.

Hozzáteszem, hogy a cukrász pasi valószínűleg már elég régóta él Angliában, de angolul nem igazán tudott beszélni sajna... Szegény csak be van oda hátra a műhelybe zárva mint egy robot és éjt nappallá téve küzd a napi megélhetésért. Szóval még a nyelvet sem tudta megtanulni... Ez elég gáz.

Tehát én csak ott álltam és bámultam, néztem ahogy dolgozik a mester... És persze nem felejtettem el megkérdezni, hogy milyen anyagot használ pontosan a hab művek kinyomásához. Az volt a válasz, hogy whipping cream, ami annyit jelent, hogy tejszín... Na, igen, lehetne az... Mert az itteni tejszínekből ezt meg lehet csinálni. A double cream csodás állagú tud lenni felverés után - a whipping cream-et még nem próbáltam, de ha lesz időm, akkor megpróbálom. Szóval már csak azért is, hogy tanulmányozzam és megkóstoljam, vettem egy majmocskás mini tortát! :) 3,5 Font volt (kb 1000 Ft.). Szerintem abszolút olcsó volt itteni viszonylatban. Mármint ahoz képest, hogy nem csak egy szimpla torta szeletet vettem (pl a Costa Coffee-ban, ahol dolgozom, 2 Font egy egyszerű citromtorta szelet...) Szóval miután hazaértünk a szállásra, megkóstoltam a majmocskát (szegénynek leettem a végtagjait kapásból... :) ) és köze nem volt a rendes tejszínhez. Megállapítottam, hogy "műtejszín". Olyan Hulala szerűség. Szóval ízre pocsék. :) Na itt a gond... Hiába szép valami, ha az íze borzalmas. És az alatta lévő gumi szerű piskóta tésztáról már ne is beszéljünk. Förtelmes volt! :) Igazából egy nagy piskóta rolád volt feldarabolva és azok voltak a mini torták. Körbekenve krémmel és beszórva csokireszelékkel és ezekre voltak kinyomva a figurák. Tudni kell rólam, hogy nem vagyok egy finnyás alkat. Főleg ha édességről van szó, akkor néha képes vagyok mindenféle förtelmes, túl édes, mézes mázas dolgot magamba túrni, de ezt nem bírtam megenni... Végül a kukában landolt. De azért nagyon szép volt és mindenképp szeretném megtanulni hogyan kell így bánni a tejszínnel! :) Érdemes megfigyelni a nagy torták díszítését is, amik a kirakatban voltak kiállítva... Frenetikus!!!

Szóval akkor most már megmutatom miről is fecsegtem egészen idáig. :) Lássuk azt a híres majmos mini tortát. :)

 

Stílusosan kínai papírdobozkába csomagolták elvitelre. :)

Na és mit rejt a doboz? :)

Lássuk egészben! :) Fenomenális szerintem! Egy kis csoda!

Ja még itt megjegyezném, hogy az a 2 henger alakú valami, ami a figura előtt van, az egyfajta kínai mini sütemény, amiről sajnálattal állapítottam meg, hogy szintén borzalmas íze van! :)

 

Hátulnézet is... Azért érdemes megfigyelni, hogy a tejszín kupacok nem csak úgy egymás fölé vannak nyomodva, hanem szépen úgy van kinyomva a fej, a karok, a lábak, hogy ne látszódjon az illesztés. Tudnak hozzá ezek a kínaiak... Ahogy néztem a mestert, ez ugyebár úgy van megoldva, hogy a kinyomócső végét belenyomja a már előre kinyomott kupacba és még belül elkezdi kinyomni a tejszínt és úgy húzza ki a csövet továbbhaladva. Na most ez KÍNAIUL :) (hehe, de mókás vagyok) hangzik, de így van és most ettől értelmesebben nem tudom leírni! :D

 

Még egy közeli a figuráról! Szuperül néz ki szerintem... Imádom a kis makit! ;)

 

Na ennyit erről. Még vannak képeim az ott készült tortákról is, azokat is megmutatom. Nagyon érdemes megfigyelni a torták díszítését. Jajj és azok a kis figurás torták.. A malackák, hello kitty-k, kutyusok, cicusok és még sorolhatnám... Tényleg bravúrosan bánik a habzsákkal a cukrász. Itt lesznek a lesifotók is, amiket készítettem! Meg lett örökítve munka közben! :) Szegénynek jó sok dolga van és ontja a szebbnél szebb tortákat és sütiket. Kár, hogy nem finomak! :P

Voltam ám más helyen is... ;) Ismét elmentem Peggy Porschen cukrászdájába, eről is írok majd!!! És az oxfordi tortás boltba is ellátogattam, erről is mindenképp be kell, hogy számoljak, mert olyat láttam, hogy megdöbbentem rajta! :D

Innentől képes beszámoló következik kommentár nélkül! :) Nézelődjetek!
A képek minőségéért bocsika! A hűtőpult nem a legalkalmasabb hely normális fotók elkészítéséhez! :)

Nudleee

 

 

 

 

Flat White - Costa Coffee

 

Most kicsit másról fogok írni, mint általában. Ez nem tortás bejegyzés lesz, hanem kávés. :) Úgy látszik a sors arra sodort, hogy kitanuljam a kávé készítést is... :) Bár fogjuk rá, hogy a kettő összefügg... Cukrászda és kávézó egyben - sokszor találkozhatunk ilyen helyekkel. Mint a Zila kávéház és cukrászda, ahol már sajnos rég nem jártam...

Tudom, hogy a legtöbb embernek semmit nem mond ez a pár szó, amit a bejegyzés címéül írtam. Még nem mondtam nektek, de márciusban elkezdtem részmunkaidőben dolgozni a szomszéd kisvárosban lévő Costa Coffee-ban, mint barista. Igazából újra kellett tanulnom mindent... Amióta Angliában élek, már ez a második kávézó, amiben dolgozom. Ez előző Starbucks volt! :) Viszont ott csak elvitelre készítettünk kávét, amit papírpoharakba töltöttünk és nem igazán számított mit adunk ki a kezünkből... Amikor odakerültem, egyszer megmutatták, hogy így csináld a latte-t, így a cappuccino-t, mocha-t, americano-t, stb. és kész utána magamnak kellett csinálni mindent. Szóval nem egy nagy tudás birtokában készítettem a kávékat... De oda megfelelt. 3 hónapig dolgoztam abban a kávézóban, mert csak karácsonyig kellett nekik egy extra fő segítségképp. Utána munkát keresgettem, mert az AuPair munkám mellett rengeteg szabadidőm van amíg a gyerekek iskolában vannak, ezért mindenképp hasznosan szerettem volna eltölteni a szabadidőmet. Ráadásul az angolom sem fejlődött úgy, hogy itthon ültem egyedül napközben. Szóval bújtam a hirdetéseket, küldözgettem az önéletrajzomat és semmit nem találtam több mint 2 hónapig. Végül a szomszéd városban lévő Costa Coffee-ba ballagtam be a kitöltött jelentkezési lapommal. Az esélytelenek nyugalmával adtam át a papírokat a manager-nek. Végül másnapra behívott állásinterjúra, következő napra pedig próbanapra és végül fel is vettek. Hát itt kezdődött el a barista kiképzés a számomra. A barista egy szakma elnevezése, ami annyit jelent, hogy kávéfőző mester. Itt teljesen mások a kávézási szokások Angliában. Nagyon nagy kultúrája van a kávézásnak, teázásnak és igazi minőséget várnak el a vendégek. Az emberek családostól beülnek egy kávéra és sokszor órákig ücsörögnek, beszélgetnek, közben pedig szürcsölgetik a kávét. Itt ráérnek, nem idegeskednek, nem rohannak. Van aki a kávézóból dolgozik napközben, intézi az ügyeket telefonon, laptopon. Öreg mamikák és papikák töltik az iejüket nálunk. Szeretem ezt a légkört. Otthon Budapesten és néhány nagyobb városban már van jó néhány kávézó, ahol úgy gondolom, hogy hasonló szokások kezdenek kialakulni, mint itt. Hozzáteszem, hogy mi akik a Costában dolgozunk, szörnyen meg vagyunk terhelve. Egész nap sorban állnak kávéért, özönlenek az emberek. Iszonyatos pörgés van. Néha elég ijesztő tud lenni. :) Sőt , ezt én nagyon komolyan mondom, hogy durva elvárásaik vannak az embereknek... Képesek reklamálni mindenféle dolog miatt... Még a kávé hőfokát és a tejhab állagát, vagy vastagságát illetően is, szóval nagyon oda kell figyelni (nem hiába használunk hőmérőt a tej gőzölése során...).

Szóval az a lényeg, hogy itt a Costában valóban meg akarnak tanítani jó kávét készíteni. Külön készült egy oktató könyv baristáknak, amiből tanulnom kell. Valamint a munkatársaim állandó jelleggel magyarázzák, hogy mit hogyan csináljak. Hogyan kell habosított, gőzölt és textúrált tejet készíteni, hogy kell kinéznie egy kávénak. Mire kell figyelni kávéfőzésnél, stb... Elég összetett dolog, főleg hogy rengeteg féle különböző kávét készítünk és mindnek megfelelő minőségűnek és kinézetűnek kell lennie. Egy héten általában egy féle kávét gyakorlok be és próbálom tökéletesíteni. A latte, cappuccino, americano, espresso - tökéletesen megy. :) Következő lépésben a legnehezebbet akartam megtanulni... A Flat White-ot. Lényegében ezt már egyfajta művészet elkészíteni, ezért is érdekelt annyira. Hiába mondták a többiek, hogy még ne, nekem kihívás volt, úgyhogy muszáj volt kísérleteznem vele. Mondták, hogy fél év megtanulni. Gondoltam, hogy van azért kézügyességem, úgyhogy már csak nem fog fél évbe telni mire ráérzek a technikára! :) Szóval próbálkozgattam elég sokszor sikertelenül. Ma ismét nekiálltam, kb 10. alkalommal. És sikerült! :) A kollégáim tátott szájjal bámultak és lepacsiztak velem, mert nem hitték el, hogy megcsináltam! :) A lényege ennek a kávénak, hogy textúrált tejet kell készíteni, aminek olyasmi állagúnak kell lenni, mint a joghurtnak. És végül úgy kell kiönteni a kancsóból, hogy a mintát kiöntés közben meg kell formázni a kávé tetejére. Nem egyszerű... :) De végre sikerült! És nagyon boldog vagyok. Tudom, hogy csak egy kávé... Meg hogy lehetséges, hogy nektek nem is tűnik nagy dolognak, de nekem nagyon is az! :) Bár hozzáteszem ezen még nagyon sokat kell dolgozni, mert még ez a minta nem az igazi! :) Viszont kezdetnek nagyon örültem ennek is és büszke voltam magamra!

 

Costa Flat White - made by Nudleee :)

Na most már azt is tudjátok, hogy miért nincs időm a blogolásra... :( Eléggé elfoglalt vagyok. Nem mondanám, hogy időmilliomos vagyok mostanság... Tortákat már nincs is időm készíteni, csak a magazinnak... De azokat meg itt nem tehetem közzé sajnos. Szóval ha történik valami érdekes, vagy netán mégis készítek egy tortát, amit tudok majd publikálni, akkor mindenképp jelentkezem! :) Addig is a Tortadíszítés Magazinban olvasgathatjátok a tortás és cukorvirágos cikkeimet.

Szép napokat kívánok mindenkinek! :)
Nudleee 

Ing torta és egy nagy bejelentés

Sajnos egyre kevesebb időm jut a blogolásra. 3 állásom van jelenleg és egy kicsit nehéz mindent összeegyeztetni. De azért jól bírom és örülök a sok kihívásnak! :) Amikor lesz időm és alkalmam, megígérem, hogy írok bejegyzést!

Egy angol családnak készült ez az ing torta. Konkrét elképzelésük volt arról, hogy mit szeretnének. Még fényképet is kaptam. Így nem sokat kellett gondolkodnom azon, hogy a torta hogyan is nézzen ki. Valójában ing tortát a legegyszerűbb dolog készíteni. 20 perc alatt készen volt a burkolás és a díszítés.  Egy könyv is került a tortára, aminek a címe "The Book Of Mormon". A könyvet nehezebb volt elkészíteni, mint magát az alap tortát megcsinálni! :) Kb 2x annyi időt töltöttem el vele, mint az ing összerakásával. Amint megtudtam, ez  egy musical, amit a South Park (tudjátok, a lökött mese Cartman-el és a társaival) alkotói írtak, ami nagyon híres és népszerű lett. Én még életemben nem hallottam róla... Gondolom sokan mások sem. :) Valószínűleg inkább az angol anyanyelvű területeken ismertebb, mint például Amerikában, vagy itt Angliában.

 

 

 

A felirat arany színű a könyvön, bár ez nem annyira látszódik a képen, mert nem a legjobb a fotó. Éjszaka végeztem a tortával, akkor ugye lehetetlen normális képet készíteni. Így ma reggel fotóztam nagyon gyorsan... Hátterezni sem volt időm. Reggel gyorsan átraktam a fa asztalra, lefotóztam, aztán vitték is.


A nagy bejelentés... Ma megjelent a Tortadíszítés Magazin, amelyről ITT olvashattok. Benne 2 tortámmal és egy cukorvirágommal! :)

 

 

 

A nagyobb újságárusoknál mától már kapható! Az előfizetők is hamarosan kézbe kapják! :) Van akinek már ma vitte a postás! :) Rettentően örülök neki és izgulok! Sokat dolgoztunk vele, szép és igényes magazint hoztunk össze, én úgy gondolom! Ha bármi véleményetek, észrevételetek van a magazinnal kapcsolatban, akkor várom a visszajelzéseteket! :)

Aki elő szeretne fizetni a magazinra, bármelyik postán megteheti!

Előzetesként mutatok néhány képet nektek! :)

 

 

 

 

Remélem elnyeri majd a tetszéseteket! :) Várom a visszajelzést tőletek! :)

 

Szép napot mindenkinek!

Nudleee

Cicás torta

Annyira szeretek állatkákat kigyurmázni a torták tetejére. De nem ám tömör burkolómasszából. A kis figura gyártással egyébként is bajaim vannak. :) De amikor begyúrok egy jó kis puncsos keksz masszát és elkezdem gyurmázni, akkor kicsit úgy érzem magam mint egy szobrász. :) Valahogy hihetetlen gyorsasággal megformálódnak a kezeim közt az állatkák testecskéi és fejecskéi. Persze a kezdeti állapot mindig azt sugallja, hogy semmi értelmes dolgot nem fogok tudni kihozni az egészből. De aztán végül néha magam is megdöbbenek, amikor végül ott ül, vagy áll előttem egy kutya, vagy egy macska, vagy valamilyen más állatka. :) A tavalyi versenytortámnál készült 1 fázisfotó is, amit megnézhettek ITT. A kiskutyámat formáztam meg akkor a tortára.

Vagyis az őzikés tortámnál ITT talán még jobban látszik mit művelek a darált kekszes gyurmával! :)

Nem kell ám semmi különös anyagra gondolni. A kókuszgolyó masszája is megfelel. Csak el kell találni a megfelelő állagot, hogy jól formázható legyen.

Érdekes dolog, amikor csak ránézek egy marék keksz masszára és már látom magam előtt, hogy mi lesz belőle.Tegnap amikor a cica testét és fejét megformáztam, odahívtam a kisebbik leányzót Beatrice-t és megkérdeztem, vajon mit gondol mi lesz ebből. (Igazából két kupac kakaós kekszmasszát látott (test és fej) nagyon alap módon kiformázva, burkolatlanul.) Szegény nagyon zavarba jött, láttam rajta, hogy nem akart megbántani. Csak annyit mondott kipirult arccal, hogy nem tudja. Én pedig rávágtam, hogy ne aggódjon én pontosan tudom mi lesz ebből és majd visszahívom őt később, amikor már jobban ki lesz alakítva. Szóval dolgozgattam rajta és amikor eljutottam odáig, hogy be volt burkolva a fej és a test is és ki volt alakítva néhány részlet, akkor újra visszahívtam a pöttömöt. Ekkor már mosolyogva mondta, hogy ebből bizony cica lesz! Szegénykémet végig azzal húztam, hogy nem lesz a cicának szeme. :) Az utolsó pillanatban raktam rá. Egyébként meg volt az okom rá - féltem tőle. Egész jól sikerült a test és tudtam, hogy a pofijával elég rendesen el lehet rontani az összképet... :) Főleg a szemecskékkel. Hát sikerült is kissé... Nem azt mondom, hogy ijesztő lett, de nem az igazi. Kicsit nagyok lettek és közel is vannak egymáshoz. Meg kancsal is. :) Egyébként a tortával éjfélre végeztem. Végülis nem kellett volna ennyire elhúzni a szemek kialakítását az utolsó pillanatra, mert már nem volt rá enegiám és a fantáziám is elszállt addigra. Hát lett amilyen lett. A gyerekek reggel látták a végeredményt és nagyon tetszett nekik! :) Nekem ez elég. A torta egyébként a gyerekek unokatestvérének, Lexinek készült a második szülinajára. Elég messzire szállították ma a tortát, szóval remélem, hogy minden rendben vele... Bár reggel az anyuka berakta egy tortaszállító dobozba és sikeresen letörte a macsek egyik fülét. :) Nem gond végülis, mert egy cseppnyi vízzel visszaragasztottam és szinte nem is látszódott, hogy amputálva lett a füle. :)

Na itt van a macsek. Ha a szemét kitakarjátok, látni lehet, hogy milyen édes macska pofija lehetett volna, ha nem ilyen béna szemeket rakok neki. Legközelebb majd felkérek valami szemgyártó specialistát! :)

 

 

A másik dolog, ami nélkül nem tudtam olyanra csinálni, amilyenre szerettem volna, az airbrush. Hiányzik. Imádtam azzal árnyalni. Pár fújás és élettelivé tudtam tenni a tortákat vele... Most marad a porfesték és az ecset, ami közel sem ugyanolyan. Hát mindent azért mégsem cipelhettem magammal Angliába. Így is annyi tortás cuccom van itt, hogy külön bőrönd kell majd nekik, ha egyszer hazaköltözöm. :)

Készült több kép a tortáról. Van hátulnézet is. Ezt ma délelőtt már megmutattam a facebook oldalamon. Örömmel láttam, hogy mindenki arra tippelt, hogy ez egy macska teste! :)

 

 

Van még egy oldalnézet is! :)

Holnap találkozom a gyerekekkel és mindenképp kikérdezem majd őket, hogy milyen fogadtatása volt a tortának és hogy mit szólt a 2 éves kis ünnepelt! Remélem sikerült neki szereznem pár boldog pillanatot. :)

Nudleee

Kalocsai torta portréval

 

Nagyon sajnálom, hogy ennyire elhanyagoltam a blogomat mostanság. Még arra sem volt időm, hogy kellemes húsvétot kívánjak nektek! Most már késő, de azért remélem mindenkinek jól telt és a lányok továbbra sem hervadnak el, a fiúk pedig jól megszedték magukat csoki nyuszikkal és tojásokkal! :)

Épp tegnap értem vissza Angliába. Otthon töltöttem több mint egy hetet. Előtte pedig annyira sűrű volt a program, hogy egyszerűen nem jutottam el odáig, hogy bejegyzést írjak, de most végre nyugodtan neki tudok ülni, hogy pötyögjek pár sort. Igaz lassan már este 11 óra van, de sebaj! :)

Szóval, a torta amiről a bejegyzés szól egy nagyon kedves magyar ismerősömnek készült a születésnapjára egy nagyon kerek, nagyon szép évszámra! Az évet nem merem leírni, mert még kikapok a végén! :) Csak annyit tudok elmondani nektek, hogy az illető végtelenül kedves és segítőkész, nagyon megkedveltem őt. Angliában él már sok éve és amint kiderült, régen itt ezen a településen élt, ahol most én. Sokat mesélt nekem Chinnor történetéről, nevezetes helyekről és mendemondákról is. Annyira szeretek ilyen emberekkel beszélgetni,  akiknek mondanivalója is van!

A lényeg, hogy közeledett a születésnap dátuma és engem ért a megtisztelő feladat, hogy elkészíthettem az ünnepi tortát. Egyfajta kalocsai motívumos torta volt az elképzelés és egy portré a tortára. Nem mondom, hogy nem szeppentem meg a feladattól... A portré festéshez elég suta vagyok, nem vagyok túl gyakorlott az ilyesmi díszítések elkészítésében. Úgy sikerült, ahogy... Én megtettem ami tőlem tellett. :) Kalocsai mintának nem a szokványos motívumokat választottam. Nyárias jellegű virágok és búzakalász került rá (itt Angliában egyébként is szükségünk van ilyesmi dolgokra, ami egy picit a nyarat, a jó időt idézi, mert sajnos itt legtöbbször csak a szürkeség és az eső jellemző az időjárásra). Viszont nem akartam telezsúfolni a tortát a motívummal. Úgy szerettem volna elkészíteni, hogy a portré is érvényesüljön és ne nyomják el a virágok. Körben próbáltam a szegélyt olyasmire csinálni, mint egy terítő fodros széle. A portré képet pedig igyeztem régies-kopottas jellegűre készíteni, mert szerintem ez illett a torta hangulatához. A kalocsai minta egyébként is a hagyományokról és a régről fennmaradt értékekről szól.

Megmutatom a portrét közelebbről is, de nem ér kinevetni! :)



Na most pedig elteszem magam holnapra, mert éppen kezdenek leragadni a szemeim az álmosságtól! :)

 Nudleee

Magyar motívumos torta

Ismét szerencsém volt egy magyar-lengyel esküvőre tortát készíteni. Igen... Ismét! :) Elég hihetetlennek tűnik, de ez volt a második alkalom. A legelső még a tortázásom legelején volt. Akkor 2 torta is készült. Az egyiken a "magyar-lengyel két jó barát" felirat szerepelt. Akkor még nem is igen voltam tisztában ennek a jelentésével és azt hittem csak ők találták ki, ezáltal jelképezve az összetartozásukat, amelyet egy esküvővel is megerősítenek. Most már tudom, hogy ez egy közmondás, amelyet jobbára mindkét országban ismernek. Eredetileg a két nép történelmi barátságát jelképezi. De én úgy gondolom mást is. Megint csak Angliával tudok példálózni... Amióta itt élek, rengetek új embert ismertem meg, mindenféle nemzetségből. Rá kellett jönnöm arra is, hogy ha valami olyan dolgot szeretnék venni, amit az angolok nem árulnak (friss "igazi" kenyér, túró, májkrém, pufi, savanyúság, mákos süti, stb.), akkor azt magyar, vagy lengyel boltban tudom beszerezni. Érdekes, de itt még jobban érvényesül ennek a közmondásnak a jelentőssége.

Na de kanyarodjunk végre a tortához! :) Annyi volt a kérés, hogy valamilyen magyaros motívum legyen a tortán, de valami olyan, ami akár mindkét néphez illene. Gondolkodtam, és mivel a piros-fehér szín mindkét nemzetnél nagyon is jellemző szín, valahogy mindenképpen bele akartam csempészni a tortába. Elkezdtem kutakodni a neten és rábukkantam egy képre, ami nekem nagyon tetszett. Ráadásul két madárka is található rajta, amiről nekem rögtön az ugrott be, hogy megfelelő lesz egy esküvőre. A torta alapja hófehér volt, és az aljára körben piros szegély került, ezzel is nyomatékosítva a jellemző színeket.

 

 

 

 

Érdekességképpen még két dolgot elmondok. A torta óriási volt, 32 cm-es átmérőjű. :) Épp, hogy befért a hűtőbe a 38 cm-es tortaalátéttel. Persze mindent kimértem előtte, hogy ne legyen baj! :) Az üzletben is mérőszalaggal nézegettem melyik tortaalátétet válasszam, ugyanis rengeteg méret van és mind angol inch-ben megadva. :) Trükkösek ezek az angolok, mindig mondom. Igyekeznek mindent fordítva és másképp csinálni. Szóval én még mindig maradok a centizésnél. :) A másik dolog pedig, hogy a tortát 300 mérföldre (na tessék, megint angolos mértékegység...), azaz kb. 500 km-re szállították el autóval. Te jó ég. Bele sem mertem gondolni. Igyekeztem elég masszív krémet készíteni bele és mivel még mindig tél van itt is (most is hó van az udvarban...), ezért bíztam benne, hogy a tortának nem esik baja. Így is lett! :) Odaértek szerencsésen és megkaptam a visszajelzést is, hogy mindenkinek nagyon tetszett! :)

További szép tavasz várást mindenkinek! Reméljük hamarosan megérkezik! Szerintem már mindenki nagyon várja! :)

Nudleee

Csokitorta málna mousse-al

Már megint egy csokis kompozíciót hozok nektek! :) Belül 5 réteg csokis piskóta lapul 4 réteg málna mousse-al, amit megbolondítottam egy kis málna dzsemmel és friss málnával. Hát remélem finomra sikeredett... A tetejére szintén málna dzsem került, amit hosszában megcsíkoztam olvasztott csokival és rácsos mintát alakítottam ki rajta egy pálcika segítségével. A közepére friss málnát halmoztam, amit lelocsoltam csokival és megtűzdeltem csoki rudacskákkal. Hát... Nagyokat nyeldestem, miközben készült... :) Szívesen nekiugottam volna és elkezdtem volna falatozni belőle... De nem saját részre készült a torta, hanem a barátaimnak. Nagyon várom, hogy írjanak. Kíváncsi vagyok ízlik-e nekik. Minden tortánál bennem van ez az izgalom.

Vasárnap Oxfordban jártam és teljesen véletlenül egy lengyel boltba keveredtem... És mit találtam? :) Málna ízű pudingport. Szóval ebből készült a főzöttkrémes alap! Persze hogy Angliában nem lehet puding port kapni egyébként... Pfff. Otthonról hoztam magammal pudingokat és azokkal csinálok főzött krémeket. De málnás még otthon sincs, szóval ez most kivételes szerencse volt, hogy tudtam venni! :)

Annyi a tapasztalatom, hogy ha lekvárra akartok csokival mintát készíteni, a csokiba rakjatok olvasztás közben olajat (nem baj ha nagyon folyékony lesz), különben ahogy a csoki rákerül a hideg lekvárra, azonnal megdermed és nem lehet már vele semmit csinálni. Bevallom így lettek mini csoki pálcikáim, mert az első adag csíkozást le kellett emelnem a torta tetejéről. :) Annyira megkötött, hogy nem tudtam belehúzgálni a volalakat, amit szerettem volna. ;)

Itt Angliában mindig lehet friss bogyós gyümölcsöket venni, egész évben. Bármelyik szupermarketben. Áfonyát, epret, málnát, szedret... Sőt, szőlőt, cseresznyét, barackot, nektarint, körtét, stb. Ez nagyon jó szerintem. Csak az árukkal nem vagyok kibékülve. :P De akinek friss gyümölcs kell tél közepén - jó már mondhatnánk, hogy tavasz van, de mivel jelenleg -2 fok van kint és tegnap esett a hó, így inkább nekem ez még tél sajnos... - az fizesse meg. 15 dkg málna 700 Ft-ba kerül jelenleg. 200 gramm áfonya is ugyanennyibe kerül. Jajj de szeretem... Töröm a fejem valamilyen áfonyás desszert elkészítésén, de még nem álmodtam meg mi legyen az. :)

 

 

Na szóval most várakozó állásban vagyok és izgulok... Várom a barátaim visszajelzését! :)


Nudleee