2014. március 28., péntek

Megjelent a Tortadíszítés Magazin új száma

Ismét 2 tortát készítettem a magazin számára! Az egyik egy nagyon kis tündibündi tavaszköszöntő gyerektorta! Vicces kis kukaccal és katicával! :) A másik pedig egy elegáns, lila színben pompázó torta cukorcsipkével és magnóliás virágkompozícióval a tetején.
 
 


A torták elkészítése lépésről lépésre megtalálható a magazinban! :) Keressétek az újságárusoknál!

A borító:
 
 


Nudleee

2014. március 19., szerda

Angol csokis keksz

Azaz Chocolate Chip Cookie. Hát ez egy baromi egyszerűen elkészíthető édesség... Fél óra alatt készen van. Előkészülettel, sütéssel együtt. És nagyon finom...

Amíg Angliában éltem, ott kattantam rá a csokis kekszekre. Óriási, tenyérnyi kekszeket árulnak mindenfelé: az élelmiszer üzletekben, a kávézókban, édességboltokban. Mindenféle ízben ráadásul. Mandulás, fehércsokis, áfonyás, tripla csokis, pillecukros, karamellás, M&M's-es és még sorolhatnám. Ja és nem az előre csomagolt tartósítós zacskós kekszekről beszélek, hanem ezeket az üzletekben helyben sütik frissen. A legnagyobb baj pedig, hogy pl az élelmiszer üzletekben néha 1 Fontért árulnak egy zacskónyit, amiben 5 darab óriáskeksz lapul... Hát ki tud ennek ellenállni... Nem csoda, hogy kövérek a britek! :) Meg az sem csoda, hogy én is felszedtem jó pár kilót amíg ott laktam. A sok fish and chips, a jó féle kínai és indiai kaják és a sok kekszecske, fánkocska és a sok cupcake megtette a hatását. :) Az sem segített sokat, hogy egy Michelin csillagos séffel éltem (mármint az ő lányaira vigyáztam).. :) Szóval nem kis mennyiségű jóféle (és hízlaló) kaját tömtem magamba. De ez már a múlt, azóta a nagyját sikerült leadni a felszedett kilókat! Óóó, most eszembe jutott, hogy mennyire ennék indiai kaját... Azt hiszem holnap nekiállok és csinálok valami currys cuccot, mert már elvonási tüneteim vannak.

Na de kanyarodjunk vissza a kekszekhez. Ezt a recit Molly-tól kaptam. Az ő babysittere voltam Angliában és ugye sokat sütögettünk együtt. Egyszer kapott egy szuper könyvet, ami kimondottan gyerekeknek való és sokféle ötlet volt benne mindenféle kreatív dologgal kapcsolatban. Sütés, főzés, varrás és mindenféle más témakörökben. Ebben találtuk ezt a csokis keksz receptet, amit Molly (11 éves) teljesen egyedül készített el. A végeredmény pedig annyira jó lett, hogy kiírtam én is a receptet.
 
 
 
 


Csokis keksz

Hozzávalók:

100 gramm barnacukor megőrölve
100 gramm puha vaj
1 közepes tojás
100 gramm liszt
1 evőkanál jó minőségű kakaópor
1 mokkáskanál sütőpor
100 gramm csokoládécsepp


Elkészítés:

1: A puha vajat habosra keverjük a barnacukorral.
2: Hozzákeverünk egy tojást is.
3: Hozzáadjuk a lisztet, kakaóport és a sütőport.
4: Beleforgatjuk a csokicseppek felét.
5: Sütőpapírral bélelt tepsibe halmozunk egy evőkanálnyi adagokat és a kanállal ellapítjuk őket.
6: 180 fokra előmelegített sütőben 5 percig sütjük, majd kivesszük a sütőből és a maradék csokicseppet elosztjuk a tetején. Visszarakjuk a sütőbe és még 15 percig sütjük.

Ugye mennyire oltári egyszerű? Csokicseppet a Penny Marketben tudtok venni! Ja és azt ajánlom, hogy ezt a mennyiséget inkább 2 adagban süssétek meg, mert eléggé megnő a térfogatuk! Tehát hagyjatok köztük helyet amikor belekupacoljátok őket a tepsibe! Amúgy meg ajánlott dupla adagot csinálni, mert egy adag semeddig se tart, nálunk is rögtön elfogyott a nagy része.......

Gyerekmunkásokat ér alkalmazni! :) Fogjátok be őket az elkészítés során! :)

Nudleee

2014. március 17., hétfő

KTM cross motor torta

Hm. Na ezzel aztán megküzdöttem. :) Igazából a "legózással" nem volt bajom. Már úgy értem, hogy az egész mocit apró darabokból pakoltam ki. Kezdve a kerekeknél és haladtam szépen felfelé. Nem kis meló volt. :) De azért élveztem. Viszont a végén jött a fekete leves... A festés. Nem is lett rossz elsőre, épp kezdtem büszke lenni magamra és kezdtem örülni, hogy már csak egy 5 perces tennivaló van és utána végzek is a tortával... Amikor ráborítottam egy kupaknyi alkoholt a tortára... Pont oda is jutott rendesen, ahol a KTM logo volt festve... HRRR. Nem is mondom mennyire feldühített. Ja, az alkohol nem azért volt ott, hogy közben iszogassak és azzal vezessem le a feszkót, hanem azért, mert az ételfestéket azzal oldottam! :) Szóval szerencsésen ráborítottam a tortára és egy darabig csak bámultam kimeredt szemekkel. Aztán 1-2 nem túl szalonképes mondat jött ki belőlem, majd konyhai papírtörlővel próbáltam menteni a menthetetlent... Szóval valahogy a maszatokat felvakarásztam. Alkoholba mártott papírtörlővel tunkolgattam fel a festéket és maszatoltam őrült mód... Aztán amikor nagyjából sikerült eltávolítani a romokat, akkor ismét megpróbáltam festeni...És megmondom őszintén, h kedvem se volt hozzá mégegyszer, szóval összecsaptam. :) A logot leszámítva viszont egész jó lett szerintem! Bár a részleteken lehetett volna még dolgozni egy fél napig... :)

A könyvelőm fiának készítettem egyébként a tortát, aki megszállottan motorozik és országos versenyekre is jár, ahol szép eredményeket ért már el! Ezúton is gratula neki! :)

Mindenképp formatortát akart az anyukája, de az arányok miatt elég sokat le kellett volna faragni belőle, szóval kitaláltam, hogy alulra "sár" kerüljön. Így legalább nem kellett egy csomó részt levágni a tortából és enni is tudtak belőle! :) A sár egyébként félig megolvasztott csokidara, amit felkentem spatulával és a végén még morzsoltam is rá egy keveset. Szerintem klassz lett! A kerekekre is kentem egy kicsit, így olyasmi hatása lett, mintha jó sárosak lennének.
 
 
 
 
 
Azért összességében nekem tetszik! És az ünnepelt is örült neki és ez a lényeg! :)

Nudleee

2014. március 14., péntek

Élménybeszámoló

Először is azzal kezdeném, hogy itt a tavasz! :) Hála a jó égnek, hurrráááá! Már annyira vártam! Télen mindig kicsit kevésbé pörgök, mert a rossz idő miatt kevésbé van kedvem aktivizálni magam! Viszont ilyenkor mindig feltöltődöm és újult erővel állok neki a mindennapoknak és a terveim megvalósításának!

A télen igazi felüdülést jelentettek nekem a cukorvirágos tanfolyamok amiket tartottam, hiszen sok helyre eljutottam és sosem győzöm eleget mondani, de tényleg annyi kedves és jópofa embert ismertem meg, hogy ez a tudat rettentő boldoggá tesz! :) Sok mindenben volt részem, amiben azelőtt sosem! Olyan helyeken és olyan városokban jártam, amit előtte maximum hallomásból ismertem! Megpróbálok leírni egy-két élményt, de annyira kuszaság van a fejemben, hogy mindent mondanék egyszerre! :) 
 
Sopronban a lővéreknél jártam például és csudi jófej cukrászokat és háziasszonyokat ismertem meg! Szénné röhögtük magunkat, annyi humoros dolog történt, még a könnyem is folyt a nevetéstől! :) Kaptunk finom cukrászdai sütiket is kóstolóba, amiket nem győztem magamba tunkolni! Apropó, ajándékok... Annyira sok figyelmes dolgot kaptam tőletek, amiket a tanfolyamokra hoztatok! Volt fincsi házi készítésű bonbon válogatás, csokis muffin, pogácsa, tejfölös tészta ebédre, édességek, csokik és mindenféle finomság. Gondolom tudták az illetékesek, hogy mennyire édes szájú vagyok! :) Ezúton is köszönet mindenért! Volt nálam Szerbiából egy hölgy, ő szerb csokikat és nyalánkságokat hozott egy nagy szatyorral... Atya ég, el se akartam fogadni! Nem is kellett volna nekem semmi, bőven elég lett volna az, hogy ilyen nagyszerű embereket ismerhettem meg! Ja tényleg, nőnapra még virágot is kaptunk mindannyian a vendéglátónktól! :) Egy gavallér, meg kell hagyni! :) A vicces kutyája is eszembe jutott most, a Döme! Fekete puli és igazi rosszcsont! :) Amíg zajlott a tanfolyam, néha bejárt leellenőrizni, hogy minden rendben megy-e. És aztán amikor megunt minket, akkor elkezdett szórakozni a fotocellás ajtóval. Nyitogatta egyfolytában és baromira örült magának! :D

Aztán egy másik dolog. Eljutottam Mohácsra a busójárásra! :) Oltári nagy élmény volt! Köszi Adrienn ezúton is a lehetőséget! :) Nézzétek, még busó maszkot is viseltem! :)
 

 
 


Pécsen eljutottam végre a Sőregihez is, ahonnan eddig csupán internetről tudtam rendelni és online láttam csak a kínálatot! Harkányban is jártam egy vacsorázás erejéig! :)

Debrecenben tanultam meg, hogy a szikék pengéi azért vannak hosszában bejelölve, mert le lehet törni az életlen részt róluk. :D Ne kövezzetek meg ezért, tényleg nem tudtam! :D Na és a nyelvjárások... Hát ez még nagyon muris és nagyon élvezem! :) Debrecenben ugye megnyomják a "T" betűt! Szegeden Szögediesen beszélnek. Tanultam új szavakat is, mint pipahulya, misunk, és még egy szót mondtak a lányok a lábasra, de sikeresen elfelejtettem! :)

Szegeden találkoztam azzal a barátnőmmel, akit még Angliában ismertem meg, amikor még ott éltem és együtt elmentünk a Toros és Pálinkafesztiválra! Nagyon klassz volt! Találkoztam Rimóczi Lacival (tudjátok a grillázsguru) és jót beszélgettünk! Erről is van képem! Behívott a standra egy közös fotózkodásra! :)

 

 
 
Aztán a szegedi élmények közé tartozik még, hogy ellátogattam Szeged leghíresebb cukrászdájába, az Acapellába. Igaz egyedül voltam, de azért nagyon jó volt és hoztam magammal egy csomó kóstolót a családomnak! Ja igen és a szegedi curkász nagykert is meglátogattam, ott aztán minden van! :)

A kóstolásról jut eszembe... Tavaly amikor Békéscsabán jártam Klári barátnőmnél, akkor kóstoltam először görögdinnyét, ami savanyúságként volt eltéve. Azóta ezt hajtom és most végre sikerült beszerezni egy jó nagy vödörrel (köszi Zsuzsi, hogy kimentél nekem a piacra érte)! :) Felénk nem is tudom miért nem szokás elrakni savanyúságként a piros görögdinnyét! Pedig isteni! :) Kétpofára faljuk a családdal! :)

Volt ilyen is, nézzétek...
 
 
 
Óriási felhőszakadásba keveredtem Pécs felé menet... Ki sem láttam az autóból, annyira szakadt az eső. Az autópálya olyan volt mintha folyón közlekednék... Ez a kép a vihar előtt készült. Elég ijesztő látvány volt!

Egyébként nehogy azt higgyétek, hogy csak szórakozni járok mindenfelé... Sajnos csak esténként jut időm egy kis kikapcsolódásra, mert napközben kőkemény meló van! Na és utazgatni egyedül a nagyvilágban, idegen helyen aludni, költözködni a kis motyómmal hétről-hétre... Hát nem egy felemelő érzés, de kárpótol a sok kedves ember, akivel találkozom!

Amit még észrevettem, hogy a tanfolyam legelején mindenki kétkedve bámulja a csokrot amit el szoktam vinni magammal mutatóba,hogy olyat készítünk... Szinte mindig mindenki azt mondja, hogy ő bizony képtelen lesz ezt összehozni. Ez annyira vicces, mert én mindig tudom, hogy képesek vagytok rá! Nap végén pedig a legnagyobb öröm, amikor mindenki felvillanyozódik, amint a kész művét tartja a kezében! Hányszor hallottam már, hogy "Te jó ég, el se hiszem, hogy ezt én csináltam!" :) Pedig én mindig tudom, hogy sikerül összehozni és bízom is bennetek! Sokszor olyan dolgokra vagyunk képesek, amit nem is gondolnánk, csak hinni kell önmagunkban!

A legutóbbi tanfolyamon készült csoportképet meg is mutatom! Nézzétek, hogy örültek a lányok! :)
 
 

 
 
Hát most nagy hirtelen ennyi, de tuti, hogy amint közzé teszem a bejegyzést, eszembe jut még vagy 1000 dolog. :) Na és a kalandoknak még koránt sincs vége, hiszen jó pár állomás áll még előttem! :)

Nudleee
sutibox.hu - a gasztroblogok gyűjtőoldala - kis banner