2013. január 29., kedd

Macaron - harmadszorra

 
 
Múlt héten megint nekiugrottam. Ezúttal a francia változatot próbáltam elkészíteni, több kevesebb sikerrel. Az eredmény végülis egész tűrhető lett. Elég pici macaronokat nyomtam ki, szóval 3 tálcányi fél sütikém lett, így mind a 3 tálca kísérleti jelleggel került a sütőbe a hőfokot és a fokozatot illetően. Erősen tesztelgettem mit kellene tennem a sütéssel kapcsolatban, hiszen ez volt a fő problémám az első két alkalommal. Azt hiszem a hőfokra már rájöttem ezen a sütőn és már azt is tudom, hogy melyik fokozatra kell kapcsolni. Sokkal tovább kell sütnöm, mint másoknak (majdnem 20 perc) és a nagyobb légkeverésen kell sütnöm, mert ha a kisebben sütöm, akkor nagyon későn jelennek meg a talpacskák... Tehát ezt már kitapasztaltam. Viszont még mindig van baj. Mégpedig az, hogy egy idő után a macaronok kezdenek halvány pírt kapni (ezt nem szabadna), viszont az aljuk meg "nyers" marad és letapadnak, alig bírom őket késsel felkaszabolni a sütőpapírról, vagy a szilikonlapról. Gondolom, hogy ez azért lehet, mert nem azon a rácson kellene sütnöm, mint eddig, hanem lejjebb, vagy feljebb kellene raknom a tepsit a sütőben. Valószínűleg lejjebb, de eldöntöttem, hogy megkérdezek egy vér profi cukrászt ezzel kapcsolatosan, aki nem más, mint Farkas Vilmos. Ha ő nem tud segíteni ilyen ügyben, akkor senki! :) Szóval megvárom a válaszát és az eddigi ismereteimmel és tapasztalataimmal valószínűleg ismét nekifutok a közeljövőben a kis puffancsok legyártásának. Még mindig nem adom fel! :)

Szóval francia változatot készítettem. Tehát nem volt szükséges forró 121 fokos cukorszirupot készíteni, csak mindent kikeverni szobahőmérsékleten. Nagyjából jó lett a végeredmény, de én az olasz változat állagával jobban elégedett voltam, mivel most amikor a tojáshabot vegyítettem a cukros mandulaliszthez, azt vettem észre, hogy nagyon hirtelen és gyorsan folyóssá válik, ezért nem is mertem sokáig kevergetni, mert láttam, hogy kezd szétesni az egész, szóval maradtak benne mandularögök. A francia meringue esetében ugyanis az összes tojásfehérje keverőgépbe kerül, és sűrű krémes habot kell verni belőlük. Így azon gondolkodtam, hogy az lehetne az esetleges megoldás, hogy a tojás felét simán el kellene vegyíteni a mandulás keverékkel, a másik felét pedig felverni, ugyanúgy, mint az olasz változatnál, csak ugye szirup nélkül. Így nem kerülne annyi hab bele és talán nem válna olyan könnyen képlékennyé. Hihetetlen mennyit lehet agyalni az elkészítésükön... Valami mindig picit balul tud elsülni. :) Mindegy, végtére is elég mutatósak lettek most már a kis bogyókák.

Előbb is megmutattam volna őket itt a blogban, de szülinapi ajándéknak szántam őket! :) Ezért titkosak voltak a fotók! :)
Citromos macaronokat készítettem egyébként. A mandulás masszába belekerült egy egész citrom nagyon finomra reszelt héja és némi sárga ételfesték. A töltelék pedig lemon curd volt, azaz egyfajta citrom krém, amit felturbóztam egy kis friss citromlével és citromhéjjal. Nagyon finom lett, pedig én nem vagyok oda a citromos dolgokért... Viszont alapjában véve a macaronok elég édesek és ezt az édességet a citromos fanyarság nagyon jól ellensúlyozza. Bevallom töredelmesen, a citrom krémet a boltban vettem... Egyszerűen elkészíthető otthoni körülmények közt is, de nekem egyszerűbb volt készen megvenni. Ráadásul nem is volt egy nagy összeg... Hihetetlen, de 22 penny, azaz kb 80 Ft volt egy 400 grammos üveggel. És a vicc, hogy finom is, mert az anyuka evett belőle és megkérdezte, hogy én készítettem-e a lemon curd-öt, mert nagyon finom. :)

Íme a már kész, becsomagolt citromos macaronok.

 


Van egy közelebbi képecske is róluk.



Ha lesz valami fejlemény még, vagy sikerül végre rájönnöm a sütő "titkára" és végre tudnék olyan macaronokat készíteni, amikkel maradéktalanul elégedett lennék, akkor mindenképpen beszámolok!!! :)

Nudleee

2013. január 26., szombat

Kínai negyed - London

Ez is egy majdnem elfelejtett bejegyzés... :) Nem is lesz hosszú, mert itt nem a körítés a lényeg, hanem a képek. Egy kicsit azért írok arról, hogy miket ettünk, mert szerintem érdekes (ja és persze lesznek torták is!!!!). Még tavaly decemberben jártam a kínai negyedben. Igazából vacsorázni mentünk oda, szóval nem nagyon néztünk szét sajnos, de ha ismét Londonban leszek, biztos, hogy tüzetesen szét fogok nézni! Mindig is érdekelt az a sok féle érdekes és különleges dolog, amiket árulnak a különféle üzletekben! Náluk aztán mindent lehet kapni, amiről nem lehet megállapítani, hogy micsoda. :) Beleértve a kajákat is persze. Igaz vacsorázni egy vietnámi étterembe mentünk, nem kínaiba, de érdekes kajákat sikerült rendelni. :) Az előétel nagyon jó volt. Bambusz edényben gőzölt gombócokat ettünk. 3 félét. Húsosat, zöldségeset és garnélarákosat. Mind isteni volt. Olyan nagyon vékonyra ki van nyújtva ez a tészta, hogy szinte átlátszó. És valamilyen módon még levest is varázsolnak bele, szóval amikor beleharapsz, a forró leves és többi hozzávaló és a rengeteg íz egyszerre bombaként robban a szájban. Nagyon finom!
 


Így néztek ki nagyjából a kis gombócok. Képet akkor nem csináltam sajna, de a google-on találtam hasonlót.






Az én főételem jó volt, de én nem voltam olyan bátor. Sertéshús valamiféle ragacsos barna újhagymás szósszal és rizzsel. Viszont! Azt el kell mondanom, hogy ennyire intenzíven még soha nem éreztem ki a sertéshús valódi ízét kajából... Nekem ízlett. Nos, az apuka valamilyen levest rendelt (ő sem tudta mi az...) és úgy szedegettük ki belőle a zöldségeket (vagy gyümölcsöket???), hogy mik is azok... Voltak valamiféle bogyók benne, amik úgy néztek ki, mint a szőlőszemek, belül olyan állaguk volt, mint a főtt burgonyának, ízre meg fogalmam sincs mihez hasonlítottak.... Aztán még volt valami zellerhez hasonló állagú valami benne, az íze nyilván nem hasonlított semmihez és ezt sem tudtuk meghatározni, hogy micsoda... Meg már nem is emlékszem még mik. De furcsa volt és örültem, hogy én nem azt rendeltem! :D A többiek levese jónak tűnt. Kacsalevest, ráklevest és csirkelevest rendeltek.

Na de nem is ez a lényeg... :) Csak gondoltam leírom az élményeimet. Szóval a vacsi után még egyetlen helyet megmutatott a család... Egy kínai cukrászdát. Jajj elájultam... :) Nekem ez a művészet netovábbja, amikor habból ilyen csodákat nyomnak ki... Ugyebár én mindig is nagyon szerettem tejszínnel dolgozni, de amiket ők képesek megcsinálni, ahhoz képest én még semmi vagyok... :) Talán egyszer majd megtanulom. Bementünk a boltba is,  de ott nem mertem fényképezni, pedig rengeteg érdekes dolog volt. Egyfajta élelmiszerüzlet és cukrászbolt volt egyben. Amennyire láttam, minden alapanyagot meg lehetett venni a tortákhoz, de aki akart, ott helyben is vehetett kész tortát. De az alapanyagok sem mindennapiak voltak. Főként kínai címkékkel... Szóval azt sem tudtam mik azok... :) És láttam egy cukrászt is, amint díszített egy tortát... Te jó ég. Olyan gyors volt, hogy nem hittem el. 2 perc alatt kidekorált habbal egy tortát. Őrület. Nyilván nem ma kezdte. :D Nem sokat időztünk sajna, olyan 5 percig voltunk bent az üzletben. És kérdeztem az apukát, hogy vajon mivel dolgozhatnak, tejszínnel?! Erre az volt a válasz, hogy nem. Azt mondta, hogy egyfajta speciális anyag, amit porból kevernek ki, ha nem téved. Nem bánom én, hogy miből van, de én is akarok ilyeneket csinálni!!!!!!!!!!! :D


Mutatok képeket. Ez a kirakat volt. Eddig ilyen tortákat csak képen láttam, vagy videón. Szóval teljesen el voltam képedve... Érdemes jól megnézni őket!




Ezen  jobban látszódnak a részletek talán. Bámulatos szerintem.

 

Közelebbi kép az alsó sorról. A pici figurák mind habból vannak kinyomva, imádom őket!!! :D




Alig várom, hogy ismét eljussak a kínai negyedbe (na meg persze Londonba is) és megnézhessek mindent jó alaposan!!!

Nudleee

2013. január 21., hétfő

Elfuserált punk torta

 
Igazán érdekes kérést kaptam két hete... A "főnököm" rendelt egy tortát az egyik haverjának, aki az 50. szülinapját ünnepelte és punk (vagyis néhány évtizede az volt). :) Tudni kell, hogy halvány lila gőzöm sem volt ilyenekről... Fogalmam sem volt, hogy milyen a punk stílus. Meg úgy általában a rock témában nem nagyon vagyok otthon... Ha valami R&B, rap, vagy hip hop stílusú tortát kértek volna, azt örömmel megcsináltam volna, sőt ezek a stílusok közel is állnak hozzám. :) De hogy én meg a punk életérzés... Hujjujjj. :)

Na szóval, elkezdtünk ötletelni, hogy akkor mégis milyen torta kellene. Megmondom őszintén, hogy amit ők adtak ötletet, én azonnal elvetettem... A Sex Pistols egyik cd borítóját kérték, kicsit módosítva és 50. szülinapra hangolva. Egy az, hogy elég ötlettelen dolog, a másik pedig, hogy ha nincs ultra precízen megcsinálva, akkor csúnya... Végülis ezt a változatot kérték és bazi ronda lett. :) Látszott, hogy mennyire távol állt tőlem és ráadásul semmi saját ötletet nem vihettem bele, ez meg is látszik.

Mielőtt elkezdtem a tortát csinálni,  hosszas kiselőadást hallgattam arról, hogy milyen volt az igazi "ősi" punk stílus itt Angliában... :) Mert ugye a punk zenét itt a Sex Pistols honosította meg és a lázadó kamasz angolok totál oda voltak értük. Egyébként is itt úgy tartják, hogy ők valami egészen forradalmian új stílust honosítottak meg és a későbbi rock zenei világ részben ebből is építkezett, vagy építkezik a mai napig is. Ez maga az apuka mondta nekem, aki szintén oda van a punk zenéért... Tehát ami a lényeg a stílust illetően... Biztostűk az orrban, szájban, fülben, szemöldökben, nadrágon, pólón és úgy egyáltalán mindenfelé. :) Neon színű kiegészítők. Fontos volt még az angol zászló is, például pólón, vagy a csőnacin hordva. Aztán még politikai jelszavakat és szimbólumokat viseltek magukon. A naci minél kopottabb, koszosabb és foltosabb, annál menőbb volt. :) Jellemzőek voltak még a bőr cuccok szegecsekkel, na meg a punk haj... Csodásan hangzik, ugye...? :) Egyébként belinkelek nektek egy klipet a Sex Pistols-tól... Furi fazonok... Láthatjátok, hogy pl az énekes mozgása hasonlít egy csípőficamos gizda kígyóéhoz. :) Na és a közönségre nézve is vannak jelenségek... Hát érdekes korszak lehetett ez... De Angliához nagyon is illett én úgy gondolom. Amúgy itt megfigyeltem azt, hogy az emberek szeretik elengedni magukat és szeretnek lázadozni fiatal korban (de még idősebbek is tudnak furik lenni). Ha pizsamában mennek vásárolni, akkor max a túristák szisszennek fel, az angoloknak ez már "normális". Vagy ha állatjelmezben mennek bulizni, akkor abban... És ha nyáron szőrös csizmát akarnak viselni, akkor megteszik. Ha nekik ez jó, miért ne csinálják?! És úgy egyáltalán itt senki nem törődik azzal, hogy mit mond, mit gondol a másik. Élik a saját életüket úgy ahogy akarják és kész. Nem beszélnek ki senkit, nem áskálódnak, nem irigyek, nem vájkálnak mások magánéletében. De ez így is van rendjén. Azt hiszem Magyarország ebből tanulhatna. Otthon elég sok galiba van abból, hogy az emberek túl sokat foglalkoznak mások életével... Nem kellene. Persze azért nem mindennel értek egyet, ami itt megy... :) Eléggé őrültek tudnak lenni. :)

Amikor kész lett a torta, az apuka előkapta a Sex Pistols cd-jét (mert hogy pont ugyanez is meg van neki, ami alapján a torta készült) és azt hallgattuk egy darabig elég súlyos hangerőn. Ment a nagy éneklés, meg a furi tánc is! :) A lányok is becsatlakoztak! Én meg a végére már egészen elkezdtem élvezni a punk zenét... Azóta pár számot ismét meghallgattam... :) De neeeem, ne aggódjatok, nem leszek punk. :)

Köszönöm ám a segítséget a tortás cimbiknek is, akik megpróbáltak ötleteket adni! Eszter, Pixie és a többiek! :)



Egyébként megmutatom már ezt a rozzant tortát...


Nagyon rondán sikerült megfestenem... Az egyik az, hogy elcsúsztam a betűkkel... A másik pedig, hogy két féle fekete festékem van itthon és egyikkel sem tudok a fondantra festeni, mint rájöttem... Mindkettő olajos bázisú és szétcsapódnak, miután felfestem őket. Tehát valódi küzdelem volt a betűk kipingálása... Egyébként készítettem stencilt, hogy én majd azt rányomom a tortára, szépen ott maradnak a betűk körvonalai és azokat majd szépen kipingálom... Hát sehogy nem tudtam átnyomtatni a tortára a stencilt... Én annyit próbálkoztam pedig, hogy már a szemem jojózott... Végül egy idő után feladtam és nekiálltam szabad kézzel... Látszik is a végeredmény. Minden elismerésem azoké, akik csodás és precíz dolgokat tudnak tortára festeni! Többek közt neked is szól NELLY! :)

Na mindegy, túl vagyok ezen is, kiküzdöttem, lett amilyen lett... És azért hozzáteszem, hogy tetszett nekik a végeredmény. Jajj fúúúj, majdnem elfelejtettem... A töltelék tudjátok mi volt?! Blööö... Vajkrémet kértek... Vaj, cukor, vanília aroma. Pff. :)



Megmutatom a videoklipet... :)



Na és megmutatom azt is, amit én valójában akartam volna készíteni... Ez lett volna az én ötletem... Meg is szerkesztettem magamnak a képet nagyjából. De lefújták sajnos. Pedig ezt annyira megcsináltam volna...

A torta tetejére egy lobogó (gyűrten elrendezett) angol zászlót akartam tenni a közepén egy punk koponyával... :) Nekem sokkal jobban bejött volna, mint ez a cd borító és sokkal de sokkal szívesebben elkészítettem volna, na meg a végeredmény se lett volna ilyen béna szerintem... De nem én döntök ilyen ügyelben ugyebár... :) Azért megmutatom az én tervemet is.



Na ennyit a punk sztoriról... Legalább most már fogom tudni milyenek voltak a punkok régen! :)

Egyébként nagyon köszönöm mindenkinek, aki ellátogat ide hozzám a blogomba... Nemsokára elérem a 100.000-es látogatottságot! :) Óriási! KÖSZÖNÖM!!!! :)

Nudleee

2013. január 16., szerda

Macaron - alakul

Szóval tegnap ismét nekiugrottam a macaron készítésnek. Mondtam, hogy nem adom fel. :) Csodálatosan sikerült minden, egészen addig, amíg be nem tettem a bogyókákat a sütőbe... Ugyanis rájöttem, hogy ez a sütő használhatatlan.... Az az igazság, hogy a piskótáim sem úgy sülnek benne, mint otthon. Nézzétek csak... Nincs alsó-felső sütés funkció benne, csak felső (grillező) és 2 féle légkeverés.
 


Mindent az előző bejegyzésben leírtak szerint csináltam és szuperul nézett ki, nem is kevertem túl a masszát. Szépen alakult minden úgy ahogy kellett... De ez a sütő valami borzalom... Nem hiszem el, hogy miatta nem vagyok képes macaron-t készíteni. De most mégis valamennyi eredményt elértem, mert már be tudtam őket tölteni. Legutóbb még tölteléket sem készítettem, mert azok a macaronok nem voltak rá érdemesek, hogy valami finomságot beléjük rakjak. :) A mostaniak viszont már alakulnak, de mondom, még most sem az igazi...



Megmutatom hogyan néztek ki sütés előtt.




Aztán sütés után..... Azért kezd bíztató lenni, nem?! :)




Majdnem jól néznek ki... Kisebb problémák vannak a talpacskákkal... És a tetejük borzalmas... Hepe-hupás lett és ráadásul nem is ropogósak kívül, ahogy kellene, hanem inkább puhás a héjuk. Amikor töltöttem be őket és egymáshoz illetsztettem a két pufit, nagyon kellett vigyáznom nehogy beszakítsam a tetejüket. Ez a kinézet és állag teljes mértékben a sütő hibája.

150 fokra előmelegített sütőben NYOLC percig kellett sütnöm őket, hogy a talpak megjelenjenek (4-5 perc helyett) aztán levettem 130 fokra a hőmérsékletet és még így 12 percig sütöttem... És ez lett a végeredmény. Ennyi sütési idő több, mint elég.

De akkor sem adom fel... :) Már nagyon közel járok. Noémi (a
Mandulasarok blog tulajdonosa) sokat segített nekem és azt javasolta mérjem meg valójában mennyi is a hőmérséklet a sütőben ha 150 fokra állítom).  Ki fogom próbálni! Nagyon köszi Noémi a segítségedet ezúton is!

Valamint még van egy személy, akihez bármikor lehet fordulni bármilyen kérdésem van... Ő pedig
Gesztenye! Ő ajánlotta azt is, hogy ha szilikon lapon sütök, csak rácsra tegyem, ugyanis a szilikon nagyon nehezen veszi fel a hőt és a tepsi ebben még jobban megakadályozza. Most ugyan rácsra tettem, de olyanra, ami alatt egy tepsi van. Legközelebb még ezt a tepsit sem hagyom alatta. Drága Gesztenye, nagy köszi neked is, nagyon hálás vagyok, hogy mindig segítesz!

Ja és a másik dolog, hogy pár darabot nyomtam zsírpapír szerűségre is. Itt Angliában ez a sütőpapír megfelelője. :) Na ezt aztán végképp nem kellett volna tennem, de itthon csak ilyen sütőpapír volt (ma reggel elmentem boltba és addig kutakodtam, amíg nem találtam szilikonos rendes sütőpapírt - vettem is egy tekerccsel). Szóval úgy beleragadtak a kinyomott halmok ebbe a papírba, hogy nem tudtak a sütőben talpat sem növeszteni, így fogták magukat és fent szétszakadtak és kipuffadtak! :) Viccesen néztek ki. :) De csak pár darabot csináltam próbának és ezeket a selejteket azonnal meg is ettem! :) És voltam olyan dinka, hogy nem készítettem képet sem róluk...

Na, szóval most ennyi... :) Legalább már van vmi látható eredmény és még ilyen állapotban is nagyon kapósak lettek, mivel mostanra kettő darab fityeg még a dobozban (ha egyáltalán ott vannak még)... :)

Jövő héten újra próbálkozom.... :)

Nudleee


2013. január 14., hétfő

Macaron - avagy sok hűhó semmiért :)

Egy éve próbálkoztam először (és pár nappal ezelőttig utóljára) macaron készítéssel. Ugye mondanom sem kell, hogy totális kudarc volt a legelső alkalom... :) Iszonyatosan elrontottam, pedig fejben nagyon elterveztem mindent és utánajártam alaposan. Még Farkas Vili video receptjét is megnéztem. A legfőbb probléma az volt, hogy nem volt cukorhőmérőm és ezzel be is buktam mindent... Ugyanis olasz meringue receptet próbáltam készíteni. Itt meg is jegyzem, hogy két módja van a maracon készítésnek. Francia és olasz módon lehet legyártani őket. A különbség a kettő között, hogy az olasz meringue készítésnél egy sűrű 121 fokos cukorszirupot kell főzni. A francia változatnál ez nem szükséges, mivel csak szobahőmérsékletű alapanyagok kellenek hozzá. Viszont a legtöbb helyen én azt olvastam, hogy az olasz változat sokkal jobban műkszik. Persze ezzel is lehetnek problémák... :D

Most pedig megpróbálom leírni a tapasztalataimat és hogy mit (vagyis miket) rontottam el. Kár, hogy az egy évvel ezelőtti próbálkozásomról nem készítettem képeket! :) Mókás lenne! :) Érdekes féle macaronokat készítettem akkor (bár a mostaniakra sem lehetek büszke)! :) Ostya vékonyságú összefolyt "korongokat" sikerült legyártani egy évvel ezelőtt. Nagyon felbosszantott ám akkor... Fú, de tényleg. Akkor megfogadtam, hogy soha többé nem fogok neki. Ám mivel olyan finomak, igazi kihívás az elkészítésük és ugyebár az "angol családomtól" kaptam egy macaronokról szóló könyvet és sütőformát karácsonyra, ismét lázba jöttem...

Agyonra bogarásztam a netet a megfelelő recept után és a könyvemet is kiolvastam. A könyvben viszont a francia változat receptje szerepel, így azt nem mertem elkészíteni. De lehet, hogy majd egyszer azzal is megpróbálkozom.

Az interneten EZT találtam az olasz meringue-ről. Csodás kis leírás. Nagyon részletes, képekkel is illusztrált és tényleg leírt a nőci mindent. Igaz angolul. Aki nem tud angolul, az ne aggódjon egy percig sem, mert le fogok írni mindent.

A lényeg, hogy mindent grammra pontosan ki kell mérni. És szükség van egy cukorhőmérőre. Farkas Vili a videón megmutatja hogy kell szálpróbát csinálni, de én béna vagyok ilyenekhez, szóval nekem mindenképp kell hozzá a hőmérő. De aki ügyes, az biztos nélküle is meg tudja csinálni.

Nem szentírás, amit most írok, mert ugyebár nekem sem sikerült eddig, de nagyon közel járok a megoldáshoz. A túlkeveréssel, és a sütési idővel voltak problémáim. Ezek kiküszöbölhetők.

 
Alaprecept (kb 25 darabhoz):

100 gramm tojásfehérje
125 gramm porcukor
125 gramm mandula liszt, vagy darált mandula
125 gramm kristálycukor
34   gramm víz

Ezt látva nem tűnik bonyolultnak, mert alig kell néhány hozzávaló. :) Pedig bonyolult. :)

Szóval. A tojásfehérjét kimérjük egy kisebb tálba. Ezután vagy 3 napig a hűtőben hagyjuk, vagy pedig szobahőmérsékleten egy teljes napig tároljuk felhasználás előtt. Ezt nevezik öregítésnek. Úgy tudom ez azért kell, mert a tojás veszít valamennyit a nedvességtartalmából és az állaga is megváltozik.

Mielőtt elkezdjük összekutyulni a dolgokat, mindent készítsünk ki, amire szükségünk lesz.

-  Habzsák, kb 1 cm-es sima kinyomócsővel.
- Sütőtepsi. Legjobb ha nincs vastag pereme, így a levegő át tudja járni egyenletesen a macaronokat sütés közben. Vagy fordítsunk meg egy tepsit és a hátulján süssük. Csakis teljesen lapos, sima felületű tepsit használjunk.
- Szilikonos sütőpapír. Ezzel ugyebár a tepsit fogjuk bevonni. A kész masszából keveset rakhatunk a tepsi 4 sarkába és arra is fektethetjük a sütőpapírt, hogy ne mozogjon.
- Konyhai aprítógép. Sajnos a porcukrot és a mandulalisztet át kell darálni. De nem túl sokáig. Kb 15 másodpercig. Aztán átkeverjük egy spatulával és ismét 15 másodperc.
- Szita. A porcukros mandulás keveréket mindenképp át kell szitálni.
- Kell egy keverőeszköz is. Pl. egy szilikon, vagy műanyag spatula.
- Kézi mixer, vagy tányéros mixer.
- Grammolós mérleg.
- Cukorhőmérő.
- Egy kisebb lábas, amiben majd a cukorszirupot főzzük.
- Akinek van, az egy szilikon ecsetet is elővehet, amit rakjunk egy tál vízbe. Ha nincs szilikon, akkor nagyobb sima ecset egy tál vízben.

Ha minden meg van, akkor indulhat a buli... A tojásfehérjét osszuk kettő 50 grammos adagba. Az egyiket öntsük bele a mixer táljába. A másikat tegyük kicsit félre.
Mérjük ki a mandulalisztet és a porcukrot. És öntsük a keveréket az aprítógépbe. Daráljuk a fent leírtak szerint. Szitáljuk át. Miután ez meg volt, a félretett tojásfehérjét öntsük a masszába és egy spatulával alaposan keverjük át. Sűrű masszát fogunk kapni.

Mérjük ki a kis lábasba a kristálycukrot és a vizet. Közepes lángon kezdjük el főzni. NE keverjük. Viszont ha látjuk, hogy cukorkristályok csapódnak ki a lábas oldalán, azokat a nedves ecsettel óvatos mozdulatokkal mossuk bele a szirupba. Amikor elkezd gyöngyözni (innentől számítva kb 3 perc míg 121 fokosra hevül), kezdjük el felverni az 50 gramm tojásfehérjét. Tálas mixerben a legegyszerűbb elkészíteni, mert közben amíg az keveri a tojásfehérjét, mi szépen tudjuk ellenőrizgetni a cukormassza hőmérsékletét a hőmérővel. A tojásfehérjét nem szabad kemény habbá verni, amíg bele nem kerül a szirup. Ha látjuk, hogy kezd nagyon felverődni, vegyük kisebbre a fokozatot. Amint a cukor elérte a 121 fokos hőmérsékletet, gyorsan emeljük le a gázról és öntsük nagyon vékony sugárban a tojásfehérjéhez. Ha tálas mixert használunk, figyeljünk, hogy ne a keverőszálra csurgassuk, mert ahogy forog, a keverőedény oldalára fogja fröcskölni a szirupot. Mindez közepes fordulatszámnál történjen. Ha belekerült az összes szirup, hagyjuk a mixert tovább dolgozni ezen a fokozaton egészen addig, amíg szobahőmérsékletűre nem hül a keverék. Mikor lehült (a tál oldalát megtapintva ezt könnyen le lehet ellenőrizni), le lehet kapcsolni. . Mikor ez meg volt, egy nagyon fényes és sűrű tojáshabot kell hogy kapjunk végeredményül.

Eddig még talán nem is vészes betartani ezeket a dolgokat. Most jönnek a nagyon elrontható dolgok...
A kész hab 1/3-ad részét rakjuk bele a mandulalisztes masszába és egy spatulával jó alaposan forgassuk bele. Amint teljesen elvegyült, a maradék 2/3-ad részt is adjuk hozzá és ezt már óvatosabb mozdulatokkal keverjük a masszához. Itt jön a fekete leves... Nagyon el kell találni, hogy milyen állagúra keverjük, mert ha nem keverjük ki eléggé, akkor túl sűrű lesz és nem lesz egyenletes a sütőpapírra kinyomott macaron teteje, ráadásul szét is fog repedni sütéskor. Ha viszont túlkeverjük (mint ahogyan nekem sikerült egy kicsit), akkor laposkás macaronokat kapunk végeredményül... Úgy szokták mondani, hogy láva szerűen, szalagosan, kicsit szakadozottan kell leomlani a keveréknek a spatuláról, amikor készen van. Ha ez meg volt, akkor a kinyomózsákba kanalazzuk a keveréket és 3 centiméteres egyforma kis kupacokat nyomjunk a sütőpapírra egymástól egy bő ujjnyi távolságra. Ha mind a tepsin van (az egész nem fog ráférni egy tepsire, szóval majd két részletben csináljuk), akkor a tepsit mind a négy oldalról ütögessük az asztalhoz, hogy a macaronokból távozzanak a levegőbuborékok és hogy a tetejük szép sima legyen. Ez után tegyük félre őket 30-60 percre. Akkor lesznek jók, amikor hozzájuk érve nem ragadnak az ujjunkra, hanem egyfajta bőr keletkezik rajtuk.
 
Na igen, ilyenkor jön a másik mumus... A sütés. Nagyon függ attól kinek milyen sütője van és attól is, hogy milyen tepsiben sütjük. Nekem azért sikerült bazira elrontani, mert ugye amit kaptam karácsonyra sütőformát, az egy nehéz fém tepsi és üregek vannak benne a macaronoknak. Tehát gondolhattam volna, hogy nem úgy fognak sülni, mint amik szabadon vannak kinyomva egy sütőpapírra.

Elvileg 150 fokon kell elkezdeni sütni őket, amíg meg nem jelennek a talpacskák (4-5 perc), aztán csökkenteni a hőmérsékletet 130 fokra és még így is sütni kb 10 percig.

Arról is hallottam, hogy ha nagy pára van a konyhában, akkor inkább neki se fogjunk, mert kudarc lesz a végeredmény....

A macaron tepsim így néz ki (és fogalmam sincs hogyan kell használni, mármint a sütési időtartamot és hőfokot illetően...).






Van egy sanda gyanúm, hogy ez macaroon sütéshez való tepsi (igen, a különbség a 2 darab "o" betű)... És az meg nem ugyanaz, mint ami nekem kell... Én egy "o"-val írandó macaront, akarok sütni! :)

Ugyanis a macaroon egyfajta kókuszos habcsók...


 

Kép forrása: google

Mondom, én gyanítom, hogy ebben a tepsiben lehetetlen macaront sütni... Megmutatom a végeredményt, amit kb 20 perces sütés után kaptam eredményül... Szó szerint ki kellett vakargatni őket a kis lyukakból... De azért megettük! :)


Aztán mivel ebbe a tepsibe nem fért bele az egész adag, a maradékot szilikon lapra nyomtam ki.



Sajnos ezeket meg sikerült túlsütni... :) Nem tudtam mire vélni, hogy annyira leragadtak a tepsiben lévők, ezért gondoltam kicsit tovább kell sütni majd őket. Először azt hittem a sütő, vagy a hőfok hibája, hogy nem sültek ki rendesen. Nézegettem én a szilikonlapon lévő kísérleti példányokat, de mire kivettem őket a sütőből, addigra kaptak egy nagyon halvány pírt és ki is száradtak alaposan! :)

Íme a végeredmény... Bal oldalon a tepsibe ragadt kis puffancsok, a jobb oldalon pedig a túlsült társaik... :) Ja és persze túl is kevertem a masszát, ami miatt laposak is. :)


 


Ugyan ezek használhatatlanok lettek, de tényleg nem járok olyan messze a megoldástól és érzem, hogy meg fogom tudni csinálni rendesen őket... A héten nekiugrom ismét! :) Azért is sikerülni fog!!!! :)

Egyébként nagy meló és nagy odafigyelést, precizitást igényel, mivel rengeteg olyan dolog előfordulhat, ami miatt kudarcot vallhatunk. A rengeteg mosogatnivalóról meg ne is beszéljünk... :) Meg arról se, hogy a végeredményt pár perc alatt képesek vagyunk eltüntetni a bendőnkben... :)

Az eredményről majd beszámolok mindenképp...

Nudleee

2013. január 10., csütörtök

A fehér kutyás torta esete

Tavaly készült egy torta, épp karácsony előtt, mielőtt hazamentem Magyarországra. A kisebbik leányzónak ugyanis születésnapja volt (6 éves nagylány lett) és ha már én a tortamániás Nudleee vagyok a "dadája", nyilván nem hagyhattam torta nélkül a kis drágát! :) Meg kell mondanom el is várta a kiscsaj... :) Már hetekkel előtte azt hallgattam, hogy "De ugye készítesz nekem tortát szülinapomra? Tudod én csak a tiédet szeretem, mert az olyan finom. És ráadásul te olyan szépeket is tudsz..." Stb, stb... :) Jó szokásom szerint átvertem szegénykét, mert mondtam neki, hogy egy fontos torta megrendelés miatt az övét sajnos nem lesz időm elkészíteni, de majd elmegyünk a Tesco-ba és válaszhat egyet. :) Szegénykémnek rögtön alább hagyott a lelkesedése és szomorúan, de tudomásul vette, hogy nem én készítem a tortáját. Az anyukájával persze mindent megbeszéltünk, azt is, hogy fehér kutyusos tortát kellene készíteni neki, mert rajong értük. Amennyire tudtam, próbáltam titokban készíteni a tortát. Persze látta, hogy sütögetek és ügyködök a konyhában, de mondtam neki közben, hogy nem is tudom hogy leszek kész ezzel a tortával, mert a megrendelőnek különös kérése volt így karácsony előtt és nem lesz egyszerű kivitelezni. :) A tesója kijött épp amikor a kutya fejét kezdtem el díszíteni és kérdezte, hogy ugye ez kutya lesz Beatrice-nek?! És hogy áruljam el neki mindenképp, mert ő nem fog egy mukkot sem mondani a kicsinek (na persze...), szóval mondtam, hogy karácsonyra fehér jegesmedvés tortát kértek a megrendelők. :) Viszont egy idő után már nem tudtam palástolni a dolgot, mert amikor egy jól látható fehér kutya ült a torta tetején, már csak annyit mondtam a nagyobb lánynak Mollynak, hogy a kicsit tartsa távol valahogy a konyhától pár percig, amíg nem végzek. Tudni kell, hogy mielőtt a kutyát ráraktam a tortára, a szülinapos percenként járt ki a konyhába ilyen-olyan indokkal, csak hogy láthassa mit csinálok. Hrrrr! :) Féltem, hogy lebukok! De egész jól eltakartam a dolgokat egészen addig, amíg rá nem ültettem a kutyát a torta tetejére.

 
Csak egy mini torta volt, mini kutyával, bár a képen szerintem nagynak tűnik. Maga a torta alap 18 cm-es kör volt. Szóval zsúr torta méret. A felirat is alig fért rá erre a pici tortára, de azért megoldottam. Ez ismét egy másik fajta betű kiszúró. Egyfajta rugós szerkezetűre vannak megcsináva és miután ki vannak szúrva a betűk, a kiszúrót megnyomva kiugranak a kész betűcskék - tudom ez most így nem olyan érhető, de képtelen vagyok jobban elmagyarázni! :D  Vittem haza Magyarországra 6 szettet. Ha kell vkinek, akkor szóljatok és anyukám elpostázza. Így néz ki:




A kutyus nem lett igazán klassz, mert nem volt túl sok időm bigyózni vele, ráadásul airbrush nélkül meg vagyok lőve.. Nagyon hiányzik, nem tudok nélküle szépen árnyalni és festegetni. Por festékkel próbáltam picit megtörni a nagy fehérséget, de igazából nem vagyok rá büszke... :) A kutyi szeme is túl nagy lett és élettelen is. Sőt az egyik füle kissé lekonyult a nagy sietségben és olyan "egyik fülem erre, a másik arra" kutya lett. :) De azért nem vészes a végeredmény és a lényeg, hogy a kiscsaj teljesen odáig volt érte! :)



Csináltam egy képet hátulnézetből is! :)


Aznap este egy pub-ban ünnepeltünk a családdal és vittük a tortát is magunkkal. Kb 30 km-t autóztunk és én fogtam a tortát a kezemben. Persze szakadt az eső (hmm, Angliában ez nem meglepő), szóval lefolpackoztuk a tortát keresztbe-kasul... Én nagyon vigyáztam rá. Ám amikor bevittük a konyhára és meg lett beszélve, hogy akkor vacsi után kihozzák az asztalunkhoz a gyertyákkal, akkor valami történt... Nem tudom a mai napig sem, hogy pontosan mi, de a kutya füle le volt törve és a torta széle a burkolás pereménél félig leszakadt... Csodás volt, rendkívül örültem neki gondolhatjátok! :) De azért megpróbálták helyrehozni, mert a fülét valamivel visszaragasztották. :) Ennek ellenére a szomszéd asztaloktól is jártak oda hozzánk csodálkozva, hogy jajj de szép ez a torta és hogy honnan tudtunk ilyet venni... Amikor mondtuk, hogy én készítettem, nagyon meglepődtek! :) És a konyhából is megkérdezték, hogy honnan szereztük, mert nagyon tetszett nekik. Hát röviden ennyi volt a történet. :)

Most gyorsan el is mondom, hogy már harmadik napja szenvedek a bloggal, mert egyszerűen nem tudtam képet feltölteni... 3 napja meg van írva a bejegyzés nagy része és egyszerűen nem tudtam közzétenni kép nélkül.

A másik dolog, hogy elkapott a gépszíj ismét... Ugye karácsonyra kaptam egy macaronok készítésével foglalkozó könyvet és sütőformát... Kb egy év után (borzasztó kudarcom volt akkor) nekiálltam ismét macaront készíteni... Hát... Küzdelem az ma is volt... És majdnem én győztem, de ismét kifogtak rajtam a kis pöffetegek... Le fogom írni a tapasztalataimat. Mivel nem adom fel, jövő héten újra neki fogok veselkedni! ÚGYIS SIKERÜLNI FOG!!! :)

Tartozom ám a kókuszos angol édesség receptjével is... És már magam sem tudom még mikkel. De sort kerítünk mindenre. :)

Nudleee
sutibox.hu - a gasztroblogok gyűjtőoldala - kis banner