2013. május 31., péntek

London - Chinatown újra

Ismét volt szerencsém Londonban járni. A rengeteg munka miatt nem sok szabadidőm volt mostanában (főleg, hogy két helyen is dolgozom), de szerencsére kaptam pár szabadnapot és ilyenkor ugyebár mégsem ülhetek itthon karbatett kézzel! :) Különben is a szüleim meglátogattak (ezért vettem ki konkrétan szabadságot), így együtt töltöttünk pár napot Londonban. Nekem természetes, hogy ha ott járok, akkor mindenféle dolgot megnézek ami tortákkal kapcsolatos! :) Tehát én nem csak Big Ben nézőbe megyek, hanem tortás felderítő útra is. Na és mindenféle gasztronómiai dolgok érdekelnek, szóval a kínai negyedben az élelmiszerüzletekben is körbenéztem... Ne tudjátok meg mennyi fura dolgot találtam. :) De ezekről nem rakok fel képet... Vagy kellene??? Nem tudom, ha valakit érdekel, akkor majd később írok egy posztot még róluk. Én imádom ezeket az ismeretlen kütyüket és élvezettel találgattam, hogy vajon melyik alapanyagot miféle ételbe rakhatják. Ezeknél a kínaiaknál sosem lehet tudni mi miből készül. :) Na és még amit anyukámmal megállapítottunk, hogy olyan gyönyörű és tiszta rizst még soha nem láttunk, mint amit ott árultak 5 kilós zsákokban... Na de nem is ez a lényeg. :)

A kínai negyedben már jártam egyszer és készítettem is pár képet, amit meg is mutattam nektek, de most ismét sikerült ellátogatnom a két tortás boltba is, ami ott van. Legutóbbi ott jártamkor 2 percem volt bekukkantani az egyik üzletbe és készíteni pár képet mobillal a kirakatról. Most viszont kicsit volt időm szétnézni. Bementem hátra a műhelyhez is, ahol a cukrász készíti a tortákat. Ne is mondjam, hogy a számat tátottam... A kínai pasi olyan precizitással és gyorsasággal nyomkodta ki a hab díszeket és a figurákat, hogy szinte hihetetlen volt. Épp egy tálca mini figurás tortát dekorált, szám szerint 8 darabot. Az egész tálca kész volt 5 percen belül... De úgy, hogy airbrush-al is fújta őket. Hihetetlen, komolyan... Beszéltem a főnökével, mivel ugye megkérdeztem, hogy bemehetek-e a műhelybe és készíthetek-e pár képet. Nagyon mosolygott és kérdezte, hogy minek akarom én ezt lefényképezni... :) Nekik teljesen természetes, hogy a cukrász ilyen gyorsasággal és ilyen precizitással dolgozik. Nem is sejtik milyen kincset ér az az alkalmazott náluk! :D Valljuk be, otthon Magyarországon nem igazán látni, hogy ilyen habból kinyomott műremekek lennének! :) Szóval mondtam, hogy engem nagyon érdekel ez a dolog és én is szeretnék egyszer ilyeneket alkotni. Ekkor mondta, hogy a cukrász 10 éve ezt csinálja, szóval csak gyakorolni kell... :) Ebben igaza van. Én mindig azt vallom, hogy ha valaki elég kitartó, nagyon akar valamit és gyakorol, akkor bármit meg lehet tanulni.

Hozzáteszem, hogy a cukrász pasi valószínűleg már elég régóta él Angliában, de angolul nem igazán tudott beszélni sajna... Szegény csak be van oda hátra a műhelybe zárva mint egy robot és éjt nappallá téve küzd a napi megélhetésért. Szóval még a nyelvet sem tudta megtanulni... Ez elég gáz.

Tehát én csak ott álltam és bámultam, néztem ahogy dolgozik a mester... És persze nem felejtettem el megkérdezni, hogy milyen anyagot használ pontosan a hab művek kinyomásához. Az volt a válasz, hogy whipping cream, ami annyit jelent, hogy tejszín... Na, igen, lehetne az... Mert az itteni tejszínekből ezt meg lehet csinálni. A double cream csodás állagú tud lenni felverés után - a whipping cream-et még nem próbáltam, de ha lesz időm, akkor megpróbálom. Szóval már csak azért is, hogy tanulmányozzam és megkóstoljam, vettem egy majmocskás mini tortát! :) 3,5 Font volt (kb 1000 Ft.). Szerintem abszolút olcsó volt itteni viszonylatban. Mármint ahoz képest, hogy nem csak egy szimpla torta szeletet vettem (pl a Costa Coffee-ban, ahol dolgozom, 2 Font egy egyszerű citromtorta szelet...) Szóval miután hazaértünk a szállásra, megkóstoltam a majmocskát (szegénynek leettem a végtagjait kapásból... :) ) és köze nem volt a rendes tejszínhez. Megállapítottam, hogy "műtejszín". Olyan Hulala szerűség. Szóval ízre pocsék. :) Na itt a gond... Hiába szép valami, ha az íze borzalmas. És az alatta lévő gumi szerű piskóta tésztáról már ne is beszéljünk. Förtelmes volt! :) Igazából egy nagy piskóta rolád volt feldarabolva és azok voltak a mini torták. Körbekenve krémmel és beszórva csokireszelékkel és ezekre voltak kinyomva a figurák. Tudni kell rólam, hogy nem vagyok egy finnyás alkat. Főleg ha édességről van szó, akkor néha képes vagyok mindenféle förtelmes, túl édes, mézes mázas dolgot magamba túrni, de ezt nem bírtam megenni... Végül a kukában landolt. De azért nagyon szép volt és mindenképp szeretném megtanulni hogyan kell így bánni a tejszínnel! :) Érdemes megfigyelni a nagy torták díszítését is, amik a kirakatban voltak kiállítva... Frenetikus!!!

Szóval akkor most már megmutatom miről is fecsegtem egészen idáig. :) Lássuk azt a híres majmos mini tortát. :)

 
Stílusosan kínai papírdobozkába csomagolták elvitelre. :)



Na és mit rejt a doboz? :)


Lássuk egészben! :) Fenomenális szerintem! Egy kis csoda!

Ja még itt megjegyezném, hogy az a 2 henger alakú valami, ami a figura előtt van, az egyfajta kínai mini sütemény, amiről sajnálattal állapítottam meg, hogy szintén borzalmas íze van! :)



 



Hátulnézet is... Azért érdemes megfigyelni, hogy a tejszín kupacok nem csak úgy egymás fölé vannak nyomodva, hanem szépen úgy van kinyomva a fej, a karok, a lábak, hogy ne látszódjon az illesztés. Tudnak hozzá ezek a kínaiak... Ahogy néztem a mestert, ez ugyebár úgy van megoldva, hogy a kinyomócső végét belenyomja a már előre kinyomott kupacba és még belül elkezdi kinyomni a tejszínt és úgy húzza ki a csövet továbbhaladva. Na most ez KÍNAIUL :) (hehe, de mókás vagyok) hangzik, de így van és most ettől értelmesebben nem tudom leírni! :D

 


Még egy közeli a figuráról! Szuperül néz ki szerintem... Imádom a kis makit! ;)
 
Na ennyit erről. Még vannak képeim az ott készült tortákról is, azokat is megmutatom. Nagyon érdemes megfigyelni a torták díszítését. Jajj és azok a kis figurás torták.. A malackák, hello kitty-k, kutyusok, cicusok és még sorolhatnám... Tényleg bravúrosan bánik a habzsákkal a cukrász. Itt lesznek a lesifotók is, amiket készítettem! Meg lett örökítve munka közben! :) Szegénynek jó sok dolga van és ontja a szebbnél szebb tortákat és sütiket. Kár, hogy nem finomak! :P


Voltam ám más helyen is... ;) Ismét elmentem Peggy Porschen cukrászdájába, eről is írok majd!!! És az oxfordi tortás boltba is ellátogattam, erről is mindenképp be kell, hogy számoljak, mert olyat láttam, hogy megdöbbentem rajta! :D


Innentől képes beszámoló következik kommentár nélkül! :) Nézelődjetek!
A képek minőségéért bocsika! A hűtőpult nem a legalkalmasabb hely normális fotók elkészítéséhez! :)

Nudleee
















 
 







 
 
























2013. május 6., hétfő

Flat White - Costa Coffee

 
Most kicsit másról fogok írni, mint általában. Ez nem tortás bejegyzés lesz, hanem kávés. :) Úgy látszik a sors arra sodort, hogy kitanuljam a kávé készítést is... :) Bár fogjuk rá, hogy a kettő összefügg... Cukrászda és kávézó egyben - sokszor találkozhatunk ilyen helyekkel. Mint a Zila kávéház és cukrászda, ahol már sajnos rég nem jártam...

Tudom, hogy a legtöbb embernek semmit nem mond ez a pár szó, amit a bejegyzés címéül írtam. Még nem mondtam nektek, de márciusban elkezdtem részmunkaidőben dolgozni a szomszéd kisvárosban lévő Costa Coffee-ban, mint barista. Igazából újra kellett tanulnom mindent... Amióta Angliában élek, már ez a második kávézó, amiben dolgozom. Ez előző Starbucks volt! :) Viszont ott csak elvitelre készítettünk kávét, amit papírpoharakba töltöttünk és nem igazán számított mit adunk ki a kezünkből... Amikor odakerültem, egyszer megmutatták, hogy így csináld a latte-t, így a cappuccino-t, mocha-t, americano-t, stb. és kész utána magamnak kellett csinálni mindent. Szóval nem egy nagy tudás birtokában készítettem a kávékat... De oda megfelelt. 3 hónapig dolgoztam abban a kávézóban, mert csak karácsonyig kellett nekik egy extra fő segítségképp. Utána munkát keresgettem, mert az AuPair munkám mellett rengeteg szabadidőm van amíg a gyerekek iskolában vannak, ezért mindenképp hasznosan szerettem volna eltölteni a szabadidőmet. Ráadásul az angolom sem fejlődött úgy, hogy itthon ültem egyedül napközben. Szóval bújtam a hirdetéseket, küldözgettem az önéletrajzomat és semmit nem találtam több mint 2 hónapig. Végül a szomszéd városban lévő Costa Coffee-ba ballagtam be a kitöltött jelentkezési lapommal. Az esélytelenek nyugalmával adtam át a papírokat a manager-nek. Végül másnapra behívott állásinterjúra, következő napra pedig próbanapra és végül fel is vettek. Hát itt kezdődött el a barista kiképzés a számomra. A barista egy szakma elnevezése, ami annyit jelent, hogy kávéfőző mester. Itt teljesen mások a kávézási szokások Angliában. Nagyon nagy kultúrája van a kávézásnak, teázásnak és igazi minőséget várnak el a vendégek. Az emberek családostól beülnek egy kávéra és sokszor órákig ücsörögnek, beszélgetnek, közben pedig szürcsölgetik a kávét. Itt ráérnek, nem idegeskednek, nem rohannak. Van aki a kávézóból dolgozik napközben, intézi az ügyeket telefonon, laptopon. Öreg mamikák és papikák töltik az iejüket nálunk. Szeretem ezt a légkört. Otthon Budapesten és néhány nagyobb városban már van jó néhány kávézó, ahol úgy gondolom, hogy hasonló szokások kezdenek kialakulni, mint itt. Hozzáteszem, hogy mi akik a Costában dolgozunk, szörnyen meg vagyunk terhelve. Egész nap sorban állnak kávéért, özönlenek az emberek. Iszonyatos pörgés van. Néha elég ijesztő tud lenni. :) Sőt , ezt én nagyon komolyan mondom, hogy durva elvárásaik vannak az embereknek... Képesek reklamálni mindenféle dolog miatt... Még a kávé hőfokát és a tejhab állagát, vagy vastagságát illetően is, szóval nagyon oda kell figyelni (nem hiába használunk hőmérőt a tej gőzölése során...).

Szóval az a lényeg, hogy itt a Costában valóban meg akarnak tanítani jó kávét készíteni. Külön készült egy oktató könyv baristáknak, amiből tanulnom kell. Valamint a munkatársaim állandó jelleggel magyarázzák, hogy mit hogyan csináljak. Hogyan kell habosított, gőzölt és textúrált tejet készíteni, hogy kell kinéznie egy kávénak. Mire kell figyelni kávéfőzésnél, stb... Elég összetett dolog, főleg hogy rengeteg féle különböző kávét készítünk és mindnek megfelelő minőségűnek és kinézetűnek kell lennie. Egy héten általában egy féle kávét gyakorlok be és próbálom tökéletesíteni. A latte, cappuccino, americano, espresso - tökéletesen megy. :) Következő lépésben a legnehezebbet akartam megtanulni... A Flat White-ot. Lényegében ezt már egyfajta művészet elkészíteni, ezért is érdekelt annyira. Hiába mondták a többiek, hogy még ne, nekem kihívás volt, úgyhogy muszáj volt kísérleteznem vele. Mondták, hogy fél év megtanulni. Gondoltam, hogy van azért kézügyességem, úgyhogy már csak nem fog fél évbe telni mire ráérzek a technikára! :) Szóval próbálkozgattam elég sokszor sikertelenül. Ma ismét nekiálltam, kb 10. alkalommal. És sikerült! :) A kollégáim tátott szájjal bámultak és lepacsiztak velem, mert nem hitték el, hogy megcsináltam! :) A lényege ennek a kávénak, hogy textúrált tejet kell készíteni, aminek olyasmi állagúnak kell lenni, mint a joghurtnak. És végül úgy kell kiönteni a kancsóból, hogy a mintát kiöntés közben meg kell formázni a kávé tetejére. Nem egyszerű... :) De végre sikerült! És nagyon boldog vagyok. Tudom, hogy csak egy kávé... Meg hogy lehetséges, hogy nektek nem is tűnik nagy dolognak, de nekem nagyon is az! :) Bár hozzáteszem ezen még nagyon sokat kell dolgozni, mert még ez a minta nem az igazi! :) Viszont kezdetnek nagyon örültem ennek is és büszke voltam magamra!
 
Costa Flat White - made by Nudleee :)


Na most már azt is tudjátok, hogy miért nincs időm a blogolásra... :( Eléggé elfoglalt vagyok. Nem mondanám, hogy időmilliomos vagyok mostanság... Tortákat már nincs is időm készíteni, csak a magazinnak... De azokat meg itt nem tehetem közzé sajnos. Szóval ha történik valami érdekes, vagy netán mégis készítek egy tortát, amit tudok majd publikálni, akkor mindenképp jelentkezem! :) Addig is a Tortadíszítés Magazinban olvasgathatjátok a tortás és cukorvirágos cikkeimet.
Szép napokat kívánok mindenkinek! :)
Nudleee
 
sutibox.hu - a gasztroblogok gyűjtőoldala - kis banner