Pezsgőben sült eperlekvár

Rájöttem, hogy imádok lekvárt főzni. Van abban valami különleges, amikor saját magad válogatod a gyümölcsöt, egyesével átnézed őket, megtisztítod és csak a legjava kerül bele egy lekvárba. A másik fontos dolog pedig, hogy pontosan tudod mik kerülnek bele. :) Egyfajta katartikus élményként élem meg a lekvárfőzést. Közben jókat eszegetek a friss gyümölcsből és élvezem a terjengő illatokat. Tegnap is végig mosolyogva és gyönyörködve készítettem ezt az eperdzsemet. Annyira jó volt látni, ahogy a szép kis eprek lebegnek a víz felszínén az edényben amiben mostam őket... Aztán amikor tisztítás után szépen feldaraboltam őket a nagy gáztepsibe és egy nagy kupacba tömörülve várták, hogy megkapják az ízesítő anyagokat... Gyönyörű színvilág, ízvilág és mesés illat... Hmm...

A recept a saját fejemből pattant ki. Tavaly ugyebár készítettem vörösborban sült szilvalekvárt, aminek óriási sikere volt és hiába készítettem el kétszer is, szinte azonnal elfogyott az összes üveggel... Ez a recept adta az ihletet. Eperszezon lévén nyilvánvaló volt, hogy miből főzök lekvárt... De én nem az vagyok, aki szimplán csak megfőz egy sima eperlekvárt... Na ne már. :) Fel kellett turbózni valamivel. Mi mással, mint pezsgővel. Mégpedig száraz pezsgővel, mert annak intenzívebb az íze. Mint tudjuk ez a két alkotóelem tökéletesen passzol egymáshoz és igazi ízorgiát okozva olvadnak el a szájban. Aztán került még a lekvárba vanília, fahéj, szegfűszeg és citromlé.



A recept:

3 kg megmosott és feldarabolt eper
3 dl száraz pezsgő
20 dkg cukor
1 vaníliarúd kikapart belseje és a rúd is
Őrölt fahéj, szegfűszeg (ezekből csak kevés kell, nehogy keserű legyen!)
1 frissen facsart citrom leve
2 csomag 3:1 dzsemfix (vagy 2:1 is jó)

Az elkészítési módja ugyanaz, mint a vörösborban sült szilváé volt. Ezért ezt bemásolom, csak átírom eperre. :)


Az epret megmossuk,  feldaraboljuk (bizony, finom gyümölcs falatkák lesznek a dzsemben...), darálni nem kell. Egy nagy gáztepsibe, vagy egy nagyobb laposabb jénai tálba halmozzuk. Rárakjuk az összes hozzávalót a dzsemfix kivételével. A vanília rudat kettévágjuk, a magokat kikaparjuk egy kés hátuljával és az eperre rakjuk a rúddal együtt. Ekkor jön az élvezetes rész. Kézzel nekiesünk és jól összeforgatjuk az egészet! 170 fokra előmelegített sütőbe toljuk és 2 órán át sütjük. Én félidőben egyszer átforgattam egy fakanállal. A sütési idő lejárta után rászórjuk a dzsemfixet, alaposan belekeverjük, majd visszatesszük a sütőbe újabb 5-10 percre. Kész. :) Alaposan kimosott és csírátlanított kis befőttes üvegekbe kanalazzuk. Az üvegeket fejjel lefelé fordítjuk pár percre és végül száraz dunsztba rakjuk. Ami nálam egy nagy műanyag tálat jelent kibélelve egy jó vaskos pokróccal. :) Jól betakargatjuk és másnap már pakolhatjuk is a kamrapolcra.

Amikor a pezsgő rá van öntve az eperre és felhabzik a fűszerekkel... Hát nem is tudom szavakkal leírni, hogy micsoda illatok terjengtek. Mennyei volt, szóval sokat falatoztam az eperből még sütés előtt... Nem győztem magamba tunkolni egy nagykanál segítségével... Isteni. Egyébként a vörösboros szilvához képest növeltem az alkohol mennyiségét... :) Ott csak 2 dl-t használtam, de gondoltam nem árt neki az a 3 dl. Hát tényleg igazam volt. Gyönyörű piros lett a dzsem és tele van apró vanília magvakkal. Ízre, illatra tökéletes. Sütés közben azon gondolkodtam, hogy régen a nagymamám fél napig főzte a lekvárokat és mindig olyan megterhelőnek tűnt, hogy szegény ott áll a fazék mellett egyfolytában és kevergeti... Aztán mindig egy jó sűrű, masszív lekvár lett a végeredmény. Nem rossz az sem, de én ezeket a könnyed lágy dzsemeket jobban szeretem! :) Na és ez a sütőben készítés nagyban megkönnyíti a lekvárfőzést. :) 


Készítsétek el bátran, nagyon fincsi! :)

Nudleee