Most kicsit másról fogok írni, mint általában. Ez nem tortás bejegyzés lesz, hanem kávés. :) Úgy látszik a sors arra sodort, hogy kitanuljam a kávé készítést is... :) Bár fogjuk rá, hogy a kettő összefügg... Cukrászda és kávézó egyben - sokszor találkozhatunk ilyen helyekkel. Mint a Zila kávéház és cukrászda, ahol már sajnos rég nem jártam...
Tudom, hogy a legtöbb embernek semmit nem mond ez a pár szó, amit a bejegyzés címéül írtam. Még nem mondtam nektek, de márciusban elkezdtem részmunkaidőben dolgozni a szomszéd kisvárosban lévő Costa Coffee-ban, mint barista. Igazából újra kellett tanulnom mindent... Amióta Angliában élek, már ez a második kávézó, amiben dolgozom. Ez előző Starbucks volt! :) Viszont ott csak elvitelre készítettünk kávét, amit papírpoharakba töltöttünk és nem igazán számított mit adunk ki a kezünkből... Amikor odakerültem, egyszer megmutatták, hogy így csináld a latte-t, így a cappuccino-t, mocha-t, americano-t, stb. és kész utána magamnak kellett csinálni mindent. Szóval nem egy nagy tudás birtokában készítettem a kávékat... De oda megfelelt. 3 hónapig dolgoztam abban a kávézóban, mert csak karácsonyig kellett nekik egy extra fő segítségképp. Utána munkát keresgettem, mert az AuPair munkám mellett rengeteg szabadidőm van amíg a gyerekek iskolában vannak, ezért mindenképp hasznosan szerettem volna eltölteni a szabadidőmet. Ráadásul az angolom sem fejlődött úgy, hogy itthon ültem egyedül napközben. Szóval bújtam a hirdetéseket, küldözgettem az önéletrajzomat és semmit nem találtam több mint 2 hónapig. Végül a szomszéd városban lévő Costa Coffee-ba ballagtam be a kitöltött jelentkezési lapommal. Az esélytelenek nyugalmával adtam át a papírokat a manager-nek. Végül másnapra behívott állásinterjúra, következő napra pedig próbanapra és végül fel is vettek. Hát itt kezdődött el a barista kiképzés a számomra. A barista egy szakma elnevezése, ami annyit jelent, hogy kávéfőző mester. Itt teljesen mások a kávézási szokások Angliában. Nagyon nagy kultúrája van a kávézásnak, teázásnak és igazi minőséget várnak el a vendégek. Az emberek családostól beülnek egy kávéra és sokszor órákig ücsörögnek, beszélgetnek, közben pedig szürcsölgetik a kávét. Itt ráérnek, nem idegeskednek, nem rohannak. Van aki a kávézóból dolgozik napközben, intézi az ügyeket telefonon, laptopon. Öreg mamikák és papikák töltik az iejüket nálunk. Szeretem ezt a légkört. Otthon Budapesten és néhány nagyobb városban már van jó néhány kávézó, ahol úgy gondolom, hogy hasonló szokások kezdenek kialakulni, mint itt. Hozzáteszem, hogy mi akik a Costában dolgozunk, szörnyen meg vagyunk terhelve. Egész nap sorban állnak kávéért, özönlenek az emberek. Iszonyatos pörgés van. Néha elég ijesztő tud lenni. :) Sőt , ezt én nagyon komolyan mondom, hogy durva elvárásaik vannak az embereknek... Képesek reklamálni mindenféle dolog miatt... Még a kávé hőfokát és a tejhab állagát, vagy vastagságát illetően is, szóval nagyon oda kell figyelni (nem hiába használunk hőmérőt a tej gőzölése során...).
Szóval az a lényeg, hogy itt a Costában valóban meg akarnak tanítani jó kávét készíteni. Külön készült egy oktató könyv baristáknak, amiből tanulnom kell. Valamint a munkatársaim állandó jelleggel magyarázzák, hogy mit hogyan csináljak. Hogyan kell habosított, gőzölt és textúrált tejet készíteni, hogy kell kinéznie egy kávénak. Mire kell figyelni kávéfőzésnél, stb... Elég összetett dolog, főleg hogy rengeteg féle különböző kávét készítünk és mindnek megfelelő minőségűnek és kinézetűnek kell lennie. Egy héten általában egy féle kávét gyakorlok be és próbálom tökéletesíteni. A latte, cappuccino, americano, espresso - tökéletesen megy. :) Következő lépésben a legnehezebbet akartam megtanulni... A Flat White-ot. Lényegében ezt már egyfajta művészet elkészíteni, ezért is érdekelt annyira. Hiába mondták a többiek, hogy még ne, nekem kihívás volt, úgyhogy muszáj volt kísérleteznem vele. Mondták, hogy fél év megtanulni. Gondoltam, hogy van azért kézügyességem, úgyhogy már csak nem fog fél évbe telni mire ráérzek a technikára! :) Szóval próbálkozgattam elég sokszor sikertelenül. Ma ismét nekiálltam, kb 10. alkalommal. És sikerült! :) A kollégáim tátott szájjal bámultak és lepacsiztak velem, mert nem hitték el, hogy megcsináltam! :) A lényege ennek a kávénak, hogy textúrált tejet kell készíteni, aminek olyasmi állagúnak kell lenni, mint a joghurtnak. És végül úgy kell kiönteni a kancsóból, hogy a mintát kiöntés közben meg kell formázni a kávé tetejére. Nem egyszerű... :) De végre sikerült! És nagyon boldog vagyok. Tudom, hogy csak egy kávé... Meg hogy lehetséges, hogy nektek nem is tűnik nagy dolognak, de nekem nagyon is az! :) Bár hozzáteszem ezen még nagyon sokat kell dolgozni, mert még ez a minta nem az igazi! :) Viszont kezdetnek nagyon örültem ennek is és büszke voltam magamra!
Tudom, hogy a legtöbb embernek semmit nem mond ez a pár szó, amit a bejegyzés címéül írtam. Még nem mondtam nektek, de márciusban elkezdtem részmunkaidőben dolgozni a szomszéd kisvárosban lévő Costa Coffee-ban, mint barista. Igazából újra kellett tanulnom mindent... Amióta Angliában élek, már ez a második kávézó, amiben dolgozom. Ez előző Starbucks volt! :) Viszont ott csak elvitelre készítettünk kávét, amit papírpoharakba töltöttünk és nem igazán számított mit adunk ki a kezünkből... Amikor odakerültem, egyszer megmutatták, hogy így csináld a latte-t, így a cappuccino-t, mocha-t, americano-t, stb. és kész utána magamnak kellett csinálni mindent. Szóval nem egy nagy tudás birtokában készítettem a kávékat... De oda megfelelt. 3 hónapig dolgoztam abban a kávézóban, mert csak karácsonyig kellett nekik egy extra fő segítségképp. Utána munkát keresgettem, mert az AuPair munkám mellett rengeteg szabadidőm van amíg a gyerekek iskolában vannak, ezért mindenképp hasznosan szerettem volna eltölteni a szabadidőmet. Ráadásul az angolom sem fejlődött úgy, hogy itthon ültem egyedül napközben. Szóval bújtam a hirdetéseket, küldözgettem az önéletrajzomat és semmit nem találtam több mint 2 hónapig. Végül a szomszéd városban lévő Costa Coffee-ba ballagtam be a kitöltött jelentkezési lapommal. Az esélytelenek nyugalmával adtam át a papírokat a manager-nek. Végül másnapra behívott állásinterjúra, következő napra pedig próbanapra és végül fel is vettek. Hát itt kezdődött el a barista kiképzés a számomra. A barista egy szakma elnevezése, ami annyit jelent, hogy kávéfőző mester. Itt teljesen mások a kávézási szokások Angliában. Nagyon nagy kultúrája van a kávézásnak, teázásnak és igazi minőséget várnak el a vendégek. Az emberek családostól beülnek egy kávéra és sokszor órákig ücsörögnek, beszélgetnek, közben pedig szürcsölgetik a kávét. Itt ráérnek, nem idegeskednek, nem rohannak. Van aki a kávézóból dolgozik napközben, intézi az ügyeket telefonon, laptopon. Öreg mamikák és papikák töltik az iejüket nálunk. Szeretem ezt a légkört. Otthon Budapesten és néhány nagyobb városban már van jó néhány kávézó, ahol úgy gondolom, hogy hasonló szokások kezdenek kialakulni, mint itt. Hozzáteszem, hogy mi akik a Costában dolgozunk, szörnyen meg vagyunk terhelve. Egész nap sorban állnak kávéért, özönlenek az emberek. Iszonyatos pörgés van. Néha elég ijesztő tud lenni. :) Sőt , ezt én nagyon komolyan mondom, hogy durva elvárásaik vannak az embereknek... Képesek reklamálni mindenféle dolog miatt... Még a kávé hőfokát és a tejhab állagát, vagy vastagságát illetően is, szóval nagyon oda kell figyelni (nem hiába használunk hőmérőt a tej gőzölése során...).
Szóval az a lényeg, hogy itt a Costában valóban meg akarnak tanítani jó kávét készíteni. Külön készült egy oktató könyv baristáknak, amiből tanulnom kell. Valamint a munkatársaim állandó jelleggel magyarázzák, hogy mit hogyan csináljak. Hogyan kell habosított, gőzölt és textúrált tejet készíteni, hogy kell kinéznie egy kávénak. Mire kell figyelni kávéfőzésnél, stb... Elég összetett dolog, főleg hogy rengeteg féle különböző kávét készítünk és mindnek megfelelő minőségűnek és kinézetűnek kell lennie. Egy héten általában egy féle kávét gyakorlok be és próbálom tökéletesíteni. A latte, cappuccino, americano, espresso - tökéletesen megy. :) Következő lépésben a legnehezebbet akartam megtanulni... A Flat White-ot. Lényegében ezt már egyfajta művészet elkészíteni, ezért is érdekelt annyira. Hiába mondták a többiek, hogy még ne, nekem kihívás volt, úgyhogy muszáj volt kísérleteznem vele. Mondták, hogy fél év megtanulni. Gondoltam, hogy van azért kézügyességem, úgyhogy már csak nem fog fél évbe telni mire ráérzek a technikára! :) Szóval próbálkozgattam elég sokszor sikertelenül. Ma ismét nekiálltam, kb 10. alkalommal. És sikerült! :) A kollégáim tátott szájjal bámultak és lepacsiztak velem, mert nem hitték el, hogy megcsináltam! :) A lényege ennek a kávénak, hogy textúrált tejet kell készíteni, aminek olyasmi állagúnak kell lenni, mint a joghurtnak. És végül úgy kell kiönteni a kancsóból, hogy a mintát kiöntés közben meg kell formázni a kávé tetejére. Nem egyszerű... :) De végre sikerült! És nagyon boldog vagyok. Tudom, hogy csak egy kávé... Meg hogy lehetséges, hogy nektek nem is tűnik nagy dolognak, de nekem nagyon is az! :) Bár hozzáteszem ezen még nagyon sokat kell dolgozni, mert még ez a minta nem az igazi! :) Viszont kezdetnek nagyon örültem ennek is és büszke voltam magamra!
Costa Flat White - made by Nudleee :)
Na most már azt is tudjátok, hogy miért nincs időm a blogolásra... :( Eléggé elfoglalt vagyok. Nem mondanám, hogy időmilliomos vagyok mostanság... Tortákat már nincs is időm készíteni, csak a magazinnak... De azokat meg itt nem tehetem közzé sajnos. Szóval ha történik valami érdekes, vagy netán mégis készítek egy tortát, amit tudok majd publikálni, akkor mindenképp jelentkezem! :) Addig is a Tortadíszítés Magazinban olvasgathatjátok a tortás és cukorvirágos cikkeimet.
Szép napokat kívánok mindenkinek! :)
Nudleee
Nudleee
6 megjegyzés:
Nagy kávérajongó vagyok, így szívesen lennék a tesztalanyod :) Itt Mo-n szerintem még nincs ekkora kávékultúra, na meg pláne a starbucks-ban. Tudom, hogy egyeseknek etalon, de valóban úgy van, ahogy mondod,nem számít a kinézet, a logo-s papírpohár épp eléggé adja... hozzáteszem, én is megtartottam (ha már annyi pénzt kicsengettem érte), és néha azzal ficcegek, miközben a pohárban a hercim által főzött fincsi kávém van ;)
Milyen jót mosolyogtam tejszínhab! :) A hercid által készített kávét kortyolod! De édes! Jó hogy van egy herceged aki így kényeztet téged! A Starbucks kávé tud ám nagyon finom lenni! Nekem például az ottani kávé szirupok sokkal intenzívebbek! Ott tényleg éreztem a karamellt, a vaníliát, mogyorót, stb. Itt a Costában viszont nem igazán... Hiába rakok a sajátomba egy vagonnal! :D
Bár nem vagyok oda a Costa-ért (égetett kávé, gumi-tortaszeletek), de elismerem, tálalni, díszíteni azt tudnak, és a légkör is 'cosy', a bukszot mindenképp veri, nálam ;-) Remek kis gyakorlatra teszel szert barista-sággal :-)
Anazar! Milyen tortaszeletek vannak otthon? Kíváncsi vagyok, hogy olyan rendszerben működik-e a dolog, mint a McDonald's, hogy mindenhol ugyanaz van! Itt Angliában meg vannak veszve a gumi tortákért... :D
Az otthon az Dublin, a szomszédban. Cheesecake, Chocolate cake, a többire nem emlékszem, mert egyik sem volt emlékezetes, de ha gondolod ránézhetek.
Tényleg! Most esett le, hogy te vagy Írországban! :) Már nem emlékeztem, ne haragudj! Most ugrott be, hogy még te írtál nekem a túró rudiról és a lengyel boltokról! :) Szóval ha jársz vmikor Costa felé, érdekelne felétek milyen sütik vannak! Nálunk most vaníliás áfonyás torta és répatorta és mindenféle apró sütik, muffinok.
Megjegyzés küldése