Cicás torta

Annyira szeretek állatkákat kigyurmázni a torták tetejére. De nem ám tömör burkolómasszából. A kis figura gyártással egyébként is bajaim vannak. :) De amikor begyúrok egy jó kis puncsos keksz masszát és elkezdem gyurmázni, akkor kicsit úgy érzem magam mint egy szobrász. :) Valahogy hihetetlen gyorsasággal megformálódnak a kezeim közt az állatkák testecskéi és fejecskéi. Persze a kezdeti állapot mindig azt sugallja, hogy semmi értelmes dolgot nem fogok tudni kihozni az egészből. De aztán végül néha magam is megdöbbenek, amikor végül ott ül, vagy áll előttem egy kutya, vagy egy macska, vagy valamilyen más állatka. :) A tavalyi versenytortámnál készült 1 fázisfotó is, amit megnézhettek ITT. A kiskutyámat formáztam meg akkor a tortára.

Vagyis az őzikés tortámnál ITT talán még jobban látszik mit művelek a darált kekszes gyurmával! :)

Nem kell ám semmi különös anyagra gondolni. A kókuszgolyó masszája is megfelel. Csak el kell találni a megfelelő állagot, hogy jól formázható legyen.

Érdekes dolog, amikor csak ránézek egy marék keksz masszára és már látom magam előtt, hogy mi lesz belőle.Tegnap amikor a cica testét és fejét megformáztam, odahívtam a kisebbik leányzót Beatrice-t és megkérdeztem, vajon mit gondol mi lesz ebből. (Igazából két kupac kakaós kekszmasszát látott (test és fej) nagyon alap módon kiformázva, burkolatlanul.) Szegény nagyon zavarba jött, láttam rajta, hogy nem akart megbántani. Csak annyit mondott kipirult arccal, hogy nem tudja. Én pedig rávágtam, hogy ne aggódjon én pontosan tudom mi lesz ebből és majd visszahívom őt később, amikor már jobban ki lesz alakítva. Szóval dolgozgattam rajta és amikor eljutottam odáig, hogy be volt burkolva a fej és a test is és ki volt alakítva néhány részlet, akkor újra visszahívtam a pöttömöt. Ekkor már mosolyogva mondta, hogy ebből bizony cica lesz! Szegénykémet végig azzal húztam, hogy nem lesz a cicának szeme. :) Az utolsó pillanatban raktam rá. Egyébként meg volt az okom rá - féltem tőle. Egész jól sikerült a test és tudtam, hogy a pofijával elég rendesen el lehet rontani az összképet... :) Főleg a szemecskékkel. Hát sikerült is kissé... Nem azt mondom, hogy ijesztő lett, de nem az igazi. Kicsit nagyok lettek és közel is vannak egymáshoz. Meg kancsal is. :) Egyébként a tortával éjfélre végeztem. Végülis nem kellett volna ennyire elhúzni a szemek kialakítását az utolsó pillanatra, mert már nem volt rá enegiám és a fantáziám is elszállt addigra. Hát lett amilyen lett. A gyerekek reggel látták a végeredményt és nagyon tetszett nekik! :) Nekem ez elég. A torta egyébként a gyerekek unokatestvérének, Lexinek készült a második szülinajára. Elég messzire szállították ma a tortát, szóval remélem, hogy minden rendben vele... Bár reggel az anyuka berakta egy tortaszállító dobozba és sikeresen letörte a macsek egyik fülét. :) Nem gond végülis, mert egy cseppnyi vízzel visszaragasztottam és szinte nem is látszódott, hogy amputálva lett a füle. :)

Na itt van a macsek. Ha a szemét kitakarjátok, látni lehet, hogy milyen édes macska pofija lehetett volna, ha nem ilyen béna szemeket rakok neki. Legközelebb majd felkérek valami szemgyártó specialistát! :)

 

 

A másik dolog, ami nélkül nem tudtam olyanra csinálni, amilyenre szerettem volna, az airbrush. Hiányzik. Imádtam azzal árnyalni. Pár fújás és élettelivé tudtam tenni a tortákat vele... Most marad a porfesték és az ecset, ami közel sem ugyanolyan. Hát mindent azért mégsem cipelhettem magammal Angliába. Így is annyi tortás cuccom van itt, hogy külön bőrönd kell majd nekik, ha egyszer hazaköltözöm. :)

Készült több kép a tortáról. Van hátulnézet is. Ezt ma délelőtt már megmutattam a facebook oldalamon. Örömmel láttam, hogy mindenki arra tippelt, hogy ez egy macska teste! :)

 

 

Van még egy oldalnézet is! :)

Holnap találkozom a gyerekekkel és mindenképp kikérdezem majd őket, hogy milyen fogadtatása volt a tortának és hogy mit szólt a 2 éves kis ünnepelt! Remélem sikerült neki szereznem pár boldog pillanatot. :)

Nudleee