Még amikor otthon voltam, meglátogattam kis városunk egyik híres-neves mesterét, Takács Bélát. Csodás mézeskalácsokat készít hosszú évek óta, munkái sok helyet bejártak már. Tudomást szereztem róla, hogy még Japánba is került a csodás alkotásaiból néhány darab! :)
Az egész családot ismerem már egy ideje, nagyon kedvesek, így szívesen beengedtek a műhelybe kíváncsiskodni és fényképezgetni. Nagyon élveztem! Sajnos én nem tudok bánni az írókával... Illetve a fő problémám, hogy képtelen vagyok normális írókamázat kikeverni (már elég régen próbáltam, és talán már ideje lenne újra nekiveselkedni)... :) De itt lehetőségem volt a díszítésre, normális állagú masszával. Hát... :) Gyakorlás teszi a mestert, ugyebár... :) Szóval mivel nekem nem nagy tapasztalatom van az írókázás terén, nem lett az igazi a végeredmény... Egy csillagot próbáltam kidíszíteni, több-kevesebb sikerrel. De elsőre talán nem lett rossz. Béla bácsi viszont biztos kézzel kanyarintotta a vonalakat és íveket. Látszott a rutin és a sok éves gyakorlat. Egyébként a család egy-egy nagyobb esemény előtt egy csapatként dolgozik össze a kis kalácsok elkészítésében. Sokszor készítenek köszönőajándéknak szánt mézeseket esküvőkre, rengeteg félét szoktak készíteni karácsony környékén is, sőt kirakodó vásárokba és gasztro eseményekre is el szoktak látogatni, mint például a Mesterségek Ünnepe, ahová szintén sokféle szépséget készítenek.
Csodaszép szív, na és a mondanivalója is nagyon igaz!
Nagyon tisztelem azokat, akik a mai világban hagyományőrző dolgokkal foglalkoznak. Sajnos elég ritka manapság, mivel sokan a modern világ rabjává válnak és elfeledik a múltat és a szép mesterségeket. Szerencsére én olyan környéken lakom, ahol sokan őrzik a hagyományokat. Elég a tőlünk 10 km-re lévő Hollókőre gondolni, ami a világörökség része. Nagyon ajánlom mindenkinek, aki még nem járt arra felé, hogy nézze meg. Remek hétvégi program. Lehet nagyokat sétálni, sokféle érdekes múzeum van a faluban (palóc baba múzeum, szövőház, tájház, stb.) Csodaszép az ófalu és egy vár is található Hollókőn, érdemes ide is elsétálni. Egyébként részletes leírást a faluról és a programokról a honlapon találtok, ITT.
Visszakanyarodva a mézesekhez... :) Szeretnék mutatni nektek pár képet, amit a műhelyben készítettem!
Sorakoznak a piros mázzal lekent szívek. :) Ámulatba ejtőek, ugye?
Pici "szeretlek" szívek! :)
Ezeket külön imádom!
Karácsonyi mézesek.
Alkotás közben
(Épp javában esküvői köszönőajándékok készültek, amikor ott jártam.)
(Épp javában esküvői köszönőajándékok készültek, amikor ott jártam.)
Nagyon jól tettem, hogy ellátogattam aműhelybe, tényleg jól éreztem magam! Remélem egyszer majd én is hasonló magabiztossággal fogom kezelni az írókát, mint Béla bácsi! :) De először is a masszát kellene megtanulnom elkészíteni... Nekem ezek a tojáshabos dolgok soha nem jönnek össze...Volt már kudarcom habkarikával, Pavlova tortával, sőt még a máglyarakáson is összeesik a habom rendszerint... :) Valamit nagyon el tudok szúrni! :)
Egyébként ez a látogatás emlékeztetett a gyerekkoromra. Nagyimmal néha elmentünk Szentkútra. Ez ez egy zarándokhely a közelünkben. Nagyon szép és utánozhatatlan hangulata van. Szóval ott amikor búcsú van, mindig szoktak lenni kirakodóvásárok, ahol hagyományos népművészeti dolgokat is lehet vásárolni. Nagyim mindig vett nekem vagy egy szép mézeskalácsot, csattogós lepkét, szentképet, fakopáncsos játékot, vagy valami hasonlót. A mézeskalik azóta is el vannak téve a nagyimnál. Olyan kőkemények, mint a beton! :) De még épek.
Egyébként ez a látogatás emlékeztetett a gyerekkoromra. Nagyimmal néha elmentünk Szentkútra. Ez ez egy zarándokhely a közelünkben. Nagyon szép és utánozhatatlan hangulata van. Szóval ott amikor búcsú van, mindig szoktak lenni kirakodóvásárok, ahol hagyományos népművészeti dolgokat is lehet vásárolni. Nagyim mindig vett nekem vagy egy szép mézeskalácsot, csattogós lepkét, szentképet, fakopáncsos játékot, vagy valami hasonlót. A mézeskalik azóta is el vannak téve a nagyimnál. Olyan kőkemények, mint a beton! :) De még épek.
Emlékeztek a fakopáncsra és a csattogós lepkére? :) Kinek volt?
Mindig elkanyarodok a témázól, bocsi, de annyi minden eszembe jut! :) Szóval köszönöm Takács Bélának, hogy fotózhattam és szétnézhettem! :)
A mester és a leánya(A képet facebook oldalukról loptam, de biztos nem haragszanak érte! :) A facebook oldaluk ITT.)
Mielőtt kijöttem Angliába, a lányoknak (akiknek az AuPair-je vagyok), névre szóló mézeskalács szíveket készített Béla bácsi (köszönöm még egyszer)! Többek közt ezt is kapták tőlem ajándékba a kiscsajok amikor megérkeztem. Nagyon örültek neki! :)
Nudleee
3 megjegyzés:
Azt nevezem, mekkora mézeskalács-szív az utolsó képen! :) Valóban csodálatra méltó, ahogy ők dolgoznak, és hát igen... az íróka nehéz ügy (elárulom, nekem még az sem sikerült, ami elvileg kész Dr. Oetker és csak ki kellett keverni vízzel vagy mivel :) Klassz progi ez a mésekalács-látogatósdi :) Puszi!
Igen, az a szív az utolsó képen tényleg óriási! :) Kicsit nagy falat lenne! :)
Áh, ezt az íróka ügyet hagyjuk is... Engem már kikészített párszor. :) De ha neked esetleg neked valahogy sikerül összehozni, akkor oszd meg velem mindenképp a trükköket! :) Pussz!
Megjegyzés küldése