Macaron - harmadszorra

 

 

Múlt héten megint nekiugrottam. Ezúttal a francia változatot próbáltam elkészíteni, több kevesebb sikerrel. Az eredmény végülis egész tűrhető lett. Elég pici macaronokat nyomtam ki, szóval 3 tálcányi fél sütikém lett, így mind a 3 tálca kísérleti jelleggel került a sütőbe a hőfokot és a fokozatot illetően. Erősen tesztelgettem mit kellene tennem a sütéssel kapcsolatban, hiszen ez volt a fő problémám az első két alkalommal. Azt hiszem a hőfokra már rájöttem ezen a sütőn és már azt is tudom, hogy melyik fokozatra kell kapcsolni. Sokkal tovább kell sütnöm, mint másoknak (majdnem 20 perc) és a nagyobb légkeverésen kell sütnöm, mert ha a kisebben sütöm, akkor nagyon későn jelennek meg a talpacskák... Tehát ezt már kitapasztaltam. Viszont még mindig van baj. Mégpedig az, hogy egy idő után a macaronok kezdenek halvány pírt kapni (ezt nem szabadna), viszont az aljuk meg "nyers" marad és letapadnak, alig bírom őket késsel felkaszabolni a sütőpapírról, vagy a szilikonlapról. Gondolom, hogy ez azért lehet, mert nem azon a rácson kellene sütnöm, mint eddig, hanem lejjebb, vagy feljebb kellene raknom a tepsit a sütőben. Valószínűleg lejjebb, de eldöntöttem, hogy megkérdezek egy vér profi cukrászt ezzel kapcsolatosan, aki nem más, mint Farkas Vilmos. Ha ő nem tud segíteni ilyen ügyben, akkor senki! :) Szóval megvárom a válaszát és az eddigi ismereteimmel és tapasztalataimmal valószínűleg ismét nekifutok a közeljövőben a kis puffancsok legyártásának. Még mindig nem adom fel! :)

Szóval francia változatot készítettem. Tehát nem volt szükséges forró 121 fokos cukorszirupot készíteni, csak mindent kikeverni szobahőmérsékleten. Nagyjából jó lett a végeredmény, de én az olasz változat állagával jobban elégedett voltam, mivel most amikor a tojáshabot vegyítettem a cukros mandulaliszthez, azt vettem észre, hogy nagyon hirtelen és gyorsan folyóssá válik, ezért nem is mertem sokáig kevergetni, mert láttam, hogy kezd szétesni az egész, szóval maradtak benne mandularögök. A francia meringue esetében ugyanis az összes tojásfehérje keverőgépbe kerül, és sűrű krémes habot kell verni belőlük. Így azon gondolkodtam, hogy az lehetne az esetleges megoldás, hogy a tojás felét simán el kellene vegyíteni a mandulás keverékkel, a másik felét pedig felverni, ugyanúgy, mint az olasz változatnál, csak ugye szirup nélkül. Így nem kerülne annyi hab bele és talán nem válna olyan könnyen képlékennyé. Hihetetlen mennyit lehet agyalni az elkészítésükön... Valami mindig picit balul tud elsülni. :) Mindegy, végtére is elég mutatósak lettek most már a kis bogyókák.

Előbb is megmutattam volna őket itt a blogban, de szülinapi ajándéknak szántam őket! :) Ezért titkosak voltak a fotók! :)
Citromos macaronokat készítettem egyébként. A mandulás masszába belekerült egy egész citrom nagyon finomra reszelt héja és némi sárga ételfesték. A töltelék pedig lemon curd volt, azaz egyfajta citrom krém, amit felturbóztam egy kis friss citromlével és citromhéjjal. Nagyon finom lett, pedig én nem vagyok oda a citromos dolgokért... Viszont alapjában véve a macaronok elég édesek és ezt az édességet a citromos fanyarság nagyon jól ellensúlyozza. Bevallom töredelmesen, a citrom krémet a boltban vettem... Egyszerűen elkészíthető otthoni körülmények közt is, de nekem egyszerűbb volt készen megvenni. Ráadásul nem is volt egy nagy összeg... Hihetetlen, de 22 penny, azaz kb 80 Ft volt egy 400 grammos üveggel. És a vicc, hogy finom is, mert az anyuka evett belőle és megkérdezte, hogy én készítettem-e a lemon curd-öt, mert nagyon finom. :)

Íme a már kész, becsomagolt citromos macaronok.

 

Van egy közelebbi képecske is róluk.



Ha lesz valami fejlemény még, vagy sikerül végre rájönnöm a sütő "titkára" és végre tudnék olyan macaronokat készíteni, amikkel maradéktalanul elégedett lennék, akkor mindenképpen beszámolok!!! :)

Nudleee