A tökéletes mézeskalács és íróka

Életemben először sikerült írókamázat készítenem... Hihetetlen... :) Ne tudjátok meg mennyire örültem. A sok éves kudarc után. Sok-sok adag máz landolt már a kukában na és az a rengeteg elpazarolt porcukor... Hujjujjj... :) Valahogy nem voltunk barátok én és a tojáshabos dolgok. Sem az íróka, sem a habcsók nem sikerüt soha... De még egy máglyarakás tetejére sem tudok olyan habot pakolni, ami megállna és ne esne össze fél centi laposra sütés végén. :) De most talán valami új dolog kezdődik a tojásfehérje és a köztem lévő kapcsolatban, mert végre először én győztem. :) A képért bocsika, frankón nem látszik rendesen milyenek lettek a kalik... :)

A titok... Vagy nem is titok ez, csak egy nagyon egyszerű dolog... Most már azt mondom én is, hogy nem lehet elrontani az írókamázat. Szóval veszünk egy tojásfehérjét. Teljesen mindegy, hogy hidegen a hűtőből kivett, vagy szobahőmérsékleten tartott tojást használunk. Komolyan. Régen ezzel is össze vissza kísérleteztem - eredménytelenül, mivel nem ezzel volt a baj. A lényeg, hogy minden zsírmentes és teljesen száraz legyen. Az összes eszközt elmosni jó alaposan és teljesen megszárítani. Szóval 1 toji fehérjét egy tálba rakunk. Kézi mixerrel kb 5 másodpercig verjük. Ez nem vicc, ennyi elég... Aztán 15 dkg (lehet, h még 2-3 dekát elbír, de nem feltétlen kell annyi bele)  finom szemcséjű átszitált porcukrot és 1 evőkanál étkezési keményítőt rakunk bele. Egy adagban rakjuk bele az alig kihabosított tojásba. Én egy fakanállal elkevertem egyneműre először. Aztán nekiugrottam kézi mixerrel. És kb 4-5 percig kevertem nagy fokozaton. Mehet bele pár csepp ecet, vagy citromlé, hogy ne kristályosodjon vissza. És hüphüphüpp barbatrükk... :) Kész az íróka! :) Ha sűrűbbre kell, akkor még pér deka porcukor mehet bele.

Régen ott hibáztam, hogy előbb majdnem keményre vertem a tojást és úgy raktam bele a porcukit. Ettől csak egy folyós állagú valamit kaptam. Amit pakolgattam gőz fölé és úgy kevertem mixerrel... Amikor úgy tűnt, hogy jó, akkor átraktam habzsákba és pár perc múlva ismét folyt. Sokszor bosszankodtam miatta. De most már nem fogok. :) Íróka probléma megoldva, kipipálva! Hurráááá!

Hozzátartozik a dologhoz, hogy Moha, aki nagy mestere a mézeseknek és az írókának, sokat segített nekem. Ezúton is köszönök neki mindent! Sok tanácsot adott és a blogját olvasva is sokat tanultam. Ő ITT ír az íróka készítésről!

Nekem itt Angliában nincs fóliahegesztőm, mint Mohának (haha... :) mily meglepő...  ) szóval én egy erős simítózáras uzsonna zacsiba pakoltam a mázat, elgumiztam és egy ollóval egy miniatürizált lyukat vágtam. Először annyira pici lyukat sikerült vágni, hogy hajszálnyi vékony máz jött ki a zacsiból, ahogy nyomtam... Vicces volt! :) Még vagy 2x nekiugrottam az ollóval, mire jó lett. De tényleg vigyázni kell, mert ha nagy a lyuk, akkor nem lehet szépen díszíteni vele... De pont jó lett a végére és mehetett a buli... Nem kevés ideig tartott, mire a kb 24 db mécsestartó mézeskalit kidíszítettem. Fúúú, azt hittem kigúvad a szemem és beszakad a hátam és az ujjaim is tiszta görcsben voltak. :) És ez csak 24 db... Te jó ég. :)

A tészta...

A puha mézeskalácsnak is az a titka, ahogy Moha is mondta, hogy meddig sütöd... Lehet akármilyen jó recepted... Ha tűlsütöd, kemény lesz. Épp hogy csak nagyon halvány barnásra kell sütni őket. Nem akarok hülyeségeket írni a sütési idővel és a beállításokkal kapcsolatban, mert minden sütő más. De légkeveréses, 180 fokra előmelegített sütőben olyan 8 perc... A többinél nem tudom hogy működik.

Szóval a tészta recim pedig INNEN van. Milner Angéla receptje, aki többek közt mézeskalácsok készítésével is foglalkozik. És a receptet az oldalon lejjebb görgetve a bal oldali menüsávban találjátok meg.

Megmutatom már végre, hogy miket ügyködtem össze. Sajnos nem volt nagyobb csillag alakú kiszúróm, pedig jobb lett volna... De korlátozottak voltak a lehetőségeim sajnos. Örülök, hogy egyáltalán találtam olyat, amibe egy mécses belefért. És ez megint külön sztori... A lyuk a mézeskali közepén a mécseseknek... Hát trükkösen oldottam meg... Először csak próbálkoztam. Kiszúrtam a lyukat, kisütöttem pár kalit és összement a lyuk. :) Aztán azt találtam ki (most biztos teljesen buggyantnak és hibban agyúnak néztek, de nem baj), hogy a gyertyákat kiszedegettem a kis fém tartóból és minden mézeskali közepébe raktam egyet. Így sütöttem ki. :) Aztán visszapakoltam a gyertyákat. :) És így belesült a mécsestartó, és minden passzolt mindenhez és nem is pottyant ki. :) Trükkös, ugye? A fehér alapot egyébként nem írókamázzal csináltam, hanem fondival... Ez volt a legegyszerűbb. Kivágtam a csillagokat, kivágtam a köröket. Ráillesztettem a kisült és kihűlt mézesekre és aztán írókával megdíszítettem. Azt még mindenképp el akarom mondani, hogy mivel ezeket nem megevésre szántam, tovább sütöttem, mert nem kellett puhának lenniük. De sütöttem megenni valókat is, és nagyon fincsi volt! :)

Ez lett a végeredmény. Szépen be is csomagolgattam
őket egyesével. :)

Legközelebb a londoni Peggy Porschen-es kalandomról írok! :) Jövő héten lesz több időm blogozni!

Nudleee