Alan Dunn cukorvirág kurzus - 2. rész.

Szóval itt a folytatás. :) Az első napról ugye leírtam nagyjából mindent. Most következzék a második nap.

Első alkalom után jól el voltam fáradva. Nagyon jól éreztem magam, de azért keményen kellett koncentrálni egész nap és ebben eléggé el lehetett fáradni. Próbáltam minden kis részletet megjegyezni és egész nap törtem magam azon, hogy legalább egy picikét hasonló dolgokat hozzak össze, mint Alan. Ráadásul nem lehetett tökölészni... Haladni kellett. Szóval tényleg elfáradtam nap végére. De ez kellemes fáradtság volt! :) Ennek ellenére viszont annyira izgultam a következő nap miatt, hogy alig tudtam éjjel elaludni és másnap hajnalban magamtól felkeltem... Alig bírtam kivárni, hogy lehessen már indulni a tanfolyamra!!!

Szóval végre elindulhattam 8 óra körül. Még elugrottam a magyar csajsziért a hotelba ahol lakott és aztán belevágtunk a következő tanfolyami napba. :)

Nagyon izgatottan vártam, hogy mi lesz... Tudtam, hogy rózsát (is) fogunk készíteni, szóval nagyon vártam, hogy megtudjam hogyan kell csinálni. Régi vágyam volt, hogy megtudjam a rózsa készítés titkait! :)

Megmutatom Alan rózsáját...

Mondtam neki, hogy még soha nem láttam ilyen tökéletes rózsát!!! Persze Alan szinte belepirulva, szégyenlősen köszöngette meg, hogy ezt mondtam. Neki ez teljesen természetes és nem egy nagy valami, hogy össze tud hozni egy ilyet. :) 

Nos ez a rózsa áll egy alap kúp alakú belsőből és HUSZONKILENC!!!!!! sziromból... A külső 10 szirom drótos. A többi "csak" egyenként kiszúróval kivágott, szilikon rózsamintázóba rakott, és golyós eszközzel elvékonyított egymásra ragasztott... Babra munka egyetlen szál ilyen rózsát összehozni... És akkor még nincs meg a rózsakehely rész sem, ami 5 db drótos zöld részből áll... Sőt ha belegondulunk, h egyetlen szál rózsa önmagában még nem elég egy tortára... Pfff. :)

Közben eszembe jutott egy kulisszatitok... Alan nem mindig cukorból készíti a virágait. SŐT! Előszeretettel használ hideg porcelánt. Ez szinte teljesen olyan állagú massza, mint amit cukorvirág készítéshez használunk. Viszont kicsit gumi szerű egy ideig (nem szárad és nem reped), közben pedig mégis megtartja a formáját. És nagyon sima anyag. Olyan, mint valami jó minőségű gyurma. Kő keményre szárad, így bátran tudja szállítgatni a világban anélkül, h baja esne a műveinek.

Szóval ilyet használ. MODENA levegőre száradó hideg porcelán. Japán cucc, annyit tudok. :) És jó drága. 250 gramm kb 3000 Ft.

 

Ő a tanfolyamon is ezzel az anyaggal dolgozott. Megcsinálta a rózsát előttünk, ahogy körbeültünk az asztalnál. (Hagy ne mondjam, h mennyi ideig tartott neki... Pff... Kb 5 perc. Pedig frissen vágta ki a szirmokat...) Esküszöm nekünk olyan nehéz volt összerakni, h senki sem értette először! :))) Amikor mi próbáltuk csinálni, mindenki csak pislogott a másikra, hogy most akkor melyik szirmot hova és milyen irányba??!!! :) Szóval körbejárt és segített nekünk.

Jött a segítség mindenkihez Alan személyében! :)

Szóval meg volt a feladat... Fúhh, megdolgoztunk vele! Ráadásul a magyar csajszival közösködtünk mindenben és egymás elől szedegettük el az eszközöket! :) Mármint nem volt semmi baj ezzel, csak a nagy koncentrálásban hol én nyúltam le valami irtóra fontosat (erezőt, vagy kiszúrót, stb.), hol ő. :) Volt olyan is, hogy egymáson kerestünk már a vége felé vmit, amikor már ki voltunk merülve és nem is a másiknál volt... :) Mindegy, szóval kiküzdöttük a rózsát. :)

Na nem kell csodálkozni a kavarodás miatt... Az asztalomon lévő káoszt láthatjátok! :)

Újabb kulisszatitok jutott eszembe! :) A rózsám kúp alakú részét úgy raktuk a drótra, hogy a drótot izzó pirossá égette Alan egy öngyújtóval. És amikor belenyomta a drótot a cukormasszába, szinte beleégett. Illetve nem is szinte. :) Frankón olyan illata volt, mint amikor cukrot karamellizálunk. Szóval állt benne a drót, mint a cövek. Szabályszerűen belesült. :)

Következett a pillangó... Hát anyám... Ahogy Alan elkezdte csinálni, nem is gondoltam volna, hogy milyen kis csoda fog "kiröppenni" pár perc múlva a keze alól... Egy két kiszúrás, drót, erezés és pakolta is össze... Fú, ilyen szépet se láttam még... Imádom a pillangókat egyébként, szóval már alig vártam, h rohanjak a helyemre és csinálhassam! :)

A rózsa és a készre színezett pillangó. Szintén Alan munkája.



Öööö... Nem tudom, h szabad-e ilyet mondani, de nekem a saját pillangóm jobban tetszett! :) Nem tudom hogy kell pirulós smiley-kat csinálni, de most azokat raknék ide. :)

Itt az én pillangócskám! :)

Egyébként hivatalos cukorvirág masszával dolgoztam. Ugye ezt azért illett megvennem, mivel ez a volt a legalapabb dolog ahoz, h tudjak csinálni valamit egy ilyen tanfolyamon. Szóval vettem is egy 20 dekásat 1500 Ft-ért... :) Kici, de nem óccó. :) Kibontottam, még büdös is volt! :) Vagyis nem úgy büdös, h romlott, hanem olyan ecetszagú vagy milyen... Blööö. És ráadásul olyan ragacsos volt, hogy eltelt egy időbe, mire kicsit kezdtem kitapasztalni, hogy mihez kezdjek vele. Meg is állapítottam, h amit otthon begyúrok Alan Dunn féle cukormasszát, az sokkal jobb állagú és sokkal kezelhetőbb. Ezt mondtam Alan-nek is, amire az volt a válasza, h ő meg ezt a fajtát ebből a boltból ahol én is vettem sokkal jobban szereti... Na bumm. :) Végülis a vége felé már egész jól tudtam dolgozni vele.

Na megint elkalandoztam. A csokorból már csak a levelek hiányoztak. Valami peperomia vagy miféle leveleket csináltunk. Én személy szerint 6 darabot. Ennyi minimum kellett a 3 liliomhoz és a rózsához, hogy mutassanak csokorba rendezve. Ezek nem voltak túl nehezek. Kivág, drót bele, erező, vékonyít, beigazít, szárít, fest. Bár ezeket szabad kézzel vágtam ki.

Végezetül hozzátenném, hogy előtte SOHA nem használtam virágerezőt, drótot, sziromfestéket, virágszalagot, semmi ilyesmit. Teljesen elrettentettek ezek a dolgok... Egyszer próbálkoztam korábban, de szinte sírva dobtam el mindent, mert nem ment... Szóval én azt ajánlom, hogy ha van lehetőségetek elmenni egy tanfolyamra, ahol meg tudják mutatni a fogásokat és trükköket, akkor én nagyon ajánlom!!!

Megmutatnám Alan kész csokrát. Hááát... Van mit tanulni és gyakorolni.... :))))

Végezetül az én kész csokrom, amit már láthattatok az előzetesben.

Most is itt van a csokor a szobámban. Ha ránézek, el se hiszem mik történnek itt velem Angliában... :)

Csak annyit tudok elmondani, h nagyon megbántam volna, ha nem megyek el. Életreszóló élmény volt ez a két nap! Biztos vagyok benne, hogy soha nem fogom elfelejteni! :) Alan-re is mindig egy jópofa és egyszerű, kedves angol pasiként fogok visszaemlékezni.

UI.: Vhová majd megpróbálom feltölteni a videókat és majd hírt adok ha sikerült. A többi élmény hamarosan... Van mit mesélnem... Elkészítettem itt az első tortámat... Na de ne szaladjunk előre! :)

Nudleee