Alan Dunn cukorvirág készítő tanfolyama, Anglia - másodszor :)

Már régóta tervezem megírni ezt a bejegyzést, hiszen óriási élményekkel és nem mellesleg nagy tudással gazdagodtam ismét Alan Dunn tanfolyamán! Hosszú lesz ez a bejegyzés, készüljetek fel. :)
 

Nem is tudom hol kezdjem ezt a beszámolót... Annyi mindent le szeretnék írni egyszerre. Megpróbálom összeszedni a gondolataimat és igyekszem nektek is átadni egy kicsit abból a pár napból, amelynek részese lehettem. Először mutatnék egy képet azokról a virágokról, amelyeket az 5 napos mesterkurzus alatt készítettünk. Napraforgót, dáliát, íriszt, klematiszt, sarkantyúfüvet (ezek az apró kék virágok), pillangót, rózsát, gardéniát és különböző leveleket, bimbókat készítettünk.

 

Amint tudjátok, 2 éve egyszer már részt vettem Alan tanfolyamán. Akkor még totális analfabétaként... Azt sem tudtam mi az a virágdrót, és semmit nem tudtam az eszközökről és az alapanyagokról, festékekről, stb... Szóval akkor még alig mertem belevágni abba, hogy részt vegyek a kurzuson. Akkor ugyebár 2 héttel korábban csöppentem Angliába és még minden nagyon szokatlan volt (az angol nyelvvel is voltak még problémáim, meg aztán a cukorvirágokról tényleg semmit nem tudtam), de a családom és a barátaim unszolására mégiscsak jelentkeztem a tanfolyamra, amit a mai napig is szuper döntésnek tartok. Ott kezdődött el a nagy szerelem a cukorvirágokkal. Előtte egyetlen egyszer próbáltam fréziát csinálni itthon, de sírva dobtam be az egész mindenséget a kukába, mert annyira nem ment. Hozzáteszem, hogy sima drótra akartam rábiggyeszteni a virágokat... :) Azóta ezen már jókat mosolygok. Bizony nem egyszerű műfaj ez és nagyon nehéz magunknak kikísérletezni a virágok elkészítésének helyes menetét. Hiába nézünk videókat, könyveket, vagy képeket az interneten, az akkor sem olyan, mint amikor elmegyünk egy tanfolyamra és ott áll valaki mellettünk, aki megmondja, hogy épp mit vétettünk, vagy mit kellene másképp csinálni. Az első tanfolyam után 2 éve ez a csokor került ki a kezeim alól... 2 napos volt akkor a kurzus. Hozzáteszem ismét, hogy NULLA előképzettség után sikerült ezeket a virágokat összehozni... Ezt a csokrot a mai napig féltett kincsként őrzöm! :)

 

Szóval 2 nap alatt mindenféle előképzettség nélkül lehet ilyen szépségeket alkotni. Ezért is mondom nektek mindig, hogy aki szeretne részt venni akár az én tanfolyamomon, annak nem szükséges semmiféle ismerettel rendelkeznie, hiszen egy nap alatt is kiválóan át lehet adni a tudást és az alapismereteket.

A mostani tanfolyamról először idén februárban értesültem, ugyanis akkor hirdették meg a július végi időpontot. Ritka, hogy Alan 5 napos mesterkurzust tart, ezért szinte alig gondolkodtam a dolgon. Máris írtam egy érdeklődő e-mailt a szervezőknek. Ugyanott volt tartva, mint két éve, épp abban a kisvárosban, a helyi templom egyik termében. Szóval egyben jó alkalomnak tűnt arra, hogy visszalátogassak Angliába, ahol egy évig éltem. Összekötöttem a kellemest a hasznossal, ugyanis nem csupán a kurzus miatt utaztam ki, hanem rengeteg barátomat is sikerült meglátogatnom, valamint a családot akiknél bébicsőszként dolgoztam! Jó volt nosztalgiázni és meglátogatni a kedvenc helyeimet és újra látni a sok kedves embert, akik egykor az életem részei voltak - és azok is maradnak.

Szóval februárban már elkezdtem tervezgetni, de annyira távolinak tűnt a július vége, hogy nem akartam addig hírt adni róla, amíg meg nem bizonyosodtam róla, hogy minden sikerül és valóban ott tudok lenni a kurzuson Alan-el. Hát végül sikerült. Nagy izgalmakkal vágtam neki az útnak. Bepakoltam a cukorvirágozáshoz szükséges motyóimat és két hétre elegendő ruhát, valamint egy rakat szuvenírt és a 30 kilós táskát vonszoltam magammal Londonon, Chinnor-on, Oxfordon keresztül... Plusz még egy 10 kilós kézi táskát... :D Azért kemény dió volt...  Egyébként ugyanúgy, mint legutóbb, most sem kaptunk felszerelést a kurzushoz sajnos, mert csak eszközlistát kaptunk és magunknak kellett biztosítani mindenféle eszközt és alapanyagot. Természetesen kölcsönvehettük Alan cuccát, ha szükséges volt. Pl. olyan kék sziromfesték a világon nincs, mint ami neki volt. :D Én nem tudom honnan szedte.... :) Sőt a japán ecsetjét is elcsentem tőle egyszer. ;) Meg még ki tudja miket... :D

Tudtam, hogy bár van már tudásom a cukorvirágozás terén, de bőven fogok új dolgokat tanulni. Nagyon szerettem volna új technikákat eltanulni és bővíteni az ismereteimet. Hát így is lett. Bizony sokszor még én is csak a számat tátottam egy-egy technika láttán. Az meg ugye a legjobb volt, hogy Alan ott volt a segítségünkre és ha kellett 10x megmutatta ugyanazt. Tudtam egyébként, hogy ez így lesz, már csak a korábbi tapasztalatom alapján is. Szóval nem voltam rest kérdezni és faggatózni. :) Mivel TIZENHATAN voltunk, ezért eléggé sokunkra kellett odafigyelnie. De ezt a legnagyobb türelemmel tette. Közben pedig egy csomót mókázott és ontotta magából a vicces sztorikat. :) Jókat röhögcséltünk! Pl. megtudtam, hogy bár heti szinten repül valahová, utálja a repülést pont mint én. És elmesélte, hogy amikor légörvénybe kerül a gép és rázkódik, akkor néha akaratlanul is hangosan feljajgat! :D Na ekkor nagyon nevettem, mert én is pont így vagyok. :)

Aztán rögtön az első nap megkértem, hogy csináljunk már egy szelfit. Nem vagyok egy nagy szelfi gyártó, de ezt nem hagyhattam ki. :) Persze örömmel belement a dologba! ;)

A tanfolyamon egyébként 6 nemzetség képviselte magát. A szervezők készítettek is egy üdvözlő táblát nekünk a zászlókkal! :) Volt 3 hölgy Kínából, 1 Bahreinből (Távol-Kelet), 1 Olaszországból, 1 Dániából, 9-en Nagy-Britanniából és jómagam kishazánkat képviseltem! :)

Nagyon jó barátságot kötöttünk a hölgyekkel! :) Az egyik kínai csajszitól azóta már csomagot is kaptam! Fincsi csokoládékat küldött nekem, mert Belgiumban járt. Közvetlen mellettem egy nagyon kedves wales-i hölgy ült. Liznek hívják és szuperül össze tudtunk dolgozni. Jókat beszélgettünk. Egyébként fogorvos eredetileg. :) Fura, hogy mennyire más irányba tudja sodorni egy hobbi az embereket. Volt egy nagyon idős néni is. Szerintem 80 felé járt már... És annyira szenvedélyesen készíti a cukorvirágokat, hogy öröm volt nézni. Bizony 80 éves létére sem hagyja el magát és most ki is jelentette, hogy ha jövőre is lesz tanfolyam és megéli, akkor ő bizony megint el fog menni rá! :) 

Liz és én :)

 

Ezt a kis jegyzetfüzetet a tanfolyam előtt vásároltam. Igazi motiváció volt.

A felirat szerint: BELIEVE YOU CAN AND YOU ARE HALF WAY THERE.
Azaz: HIGGY BENNE, HOGY KÉPES VAGY RÁ ÉS MÁRIS FÉLÚTON VAGY.

Az asztalunkon néha őrületes káosz volt... :) Bár mindenkién... Megjegyezném, hogy Alan rettenetes káoszt tud alkotni maga körül. :D Ő vitte a prímet. Le is fotóztam az asztalát... Hahahaaa! :) Egyébként a tanfolyam után láttam, hogy kapott egy MR MESSY (Rendetlen Úr) feliratú pólót a szervezőktől... Nem is értem miért. :D

Nézzétek csak! :) Igazi káosz kapitány! :)))))

 

És a pólóban... :))))

Hát vicces egy figura, annyi szent. Vannak most a Craftsy online oktató kurzusai is. Hát azokat is, hogy mennyire kifigurázta... :D Mondta, hogy alig bírt viselkedni, amikor vették fel a jeleneteket. :D Meg hogy baromira kellett koncentrálnia, hogy ne dobáljon szét mindent és szépen tisztán dolgozzon. Nagyon bírom őt, haláli jó fej!

Ja, még egy dolog... A nevem... Ugye Dóra. (Vagyis itthon a Dóri megszólítást szeretem, de nincs az az isten, hogy az angolok megjegyezzék és kimondják, hogy Dóri). Szóval a Dórát megjegyzik a meséről (Dóra a felfedező), tehát Alan elnevezett Dora the explorer-nek és így is szólított végig! :)

Egyébként mindig ott ültem közvetlen mellette amikor mutatott valamit, szóval én voltam aki a legközelebbről látta miket művel. Mindig úgy haladtunk, hogy megmutatott pár lépést és mi magunknak utána megcsináltuk amit láttunk tőle. Bár közben nem volt egyszerű fotózni, jegyzetelni és még figyelni is, de megoldottam. Főleg így, hogy már tudtam mire számítsak és tudtam azt, hogy mik azok a fontos információk, amiket dokumentálnom kell.

Azt is hozzátenném, hogy nagyon büszke voltam magamra! :) Már csak azért is, mert én voltam a leggyorsabb. És azért is, mert az én virágaim sikerültek a legszebben! Alan mindig nagyon megdícsért, ami nagyon jól esett. A többiek virágait amikor végignéztem, láttam, hogy nem voltak olyan szépen kidogozva és nem voltak annyira élethűek. A 2 kínai hölgynek voltak még szépek a virágai, de a többieké annyira nem kimagaslóan. Pedig voltak köztük többen is, akik már 3., 4., sőt 5. alkalommal vettek részt Alan tanfolyamán....

A legnehezebb virág egyébként a dália volt. Megszámlálhatatlanul sok szirmot kellett rávarázsolni.... Atya ég... Végülis tetszett a végeredmény, de tényleg rettentő sok időbe telik összepakolni egy ilyen virágot. Az összes többit viszont nagyon szerettem csinálni, mind a szívemhez nőtt! :) Nem is tudom melyik volt a kedvencem! Az írisz is nagyon érdekes és szép! Na és a hibiszkusz, az valami frenetikusan tetszett! A napraforgó is! A pici kék sárkányfű virágok is! :) Mindegyiket nagyon megszerettem. Teljesen felvillanyozódtam, amikor elkészültem egy-egy virággal és a kezemben tarthattam. Mondta is néha Liz, aki mellettem ült, hogy "Már megint szerelmes lettél a virágodba... :)" De tényleg így volt.

Utolsó előtti nap közösen elmentünk vacsorázni egy pubba! Nagyon jól éreztük magunkat, jókat beszélgettünk. Ott voltunk vagy 3-4 órán keresztül! Erről is készült fotó! :)

 

Velem szemben Norma ült, aki a tanfolyamot szervezte. Alan mellett pedig a másik szervező hölgy, Jenny ült. Ők egy nagyon híres angol tortás bolt tulajdonosai. Nagyon kedves idős hölgyekről van szó. Képzeljétek, emlékeztek még arra is, hogy 2 éve mekkorát néztek, amikor odaállítottam a nagy Mercedes terepjárómmal a tanfolyamra (illetve a családé az autó, akiknél babysitter voltam, de sajátként használhattam amíg ott éltem) és arról kérdeztem őket, hogy hová parkolhatok. :) Ezután pedig sokszor találkoztunk és leveleztünk, szóval tényleg jó kapcsolatot alakítottam ki velük is.

A tanfolyam utolsó napján már nagyon fáradtak voltunk mindannyian. Gondoljatok bele... 5 napig folyamatosan koncentráltunk és dolgoztunk a virágainkon reggeltől estig. De minden egyes percért megérte. Aki volt már pl. nálam tanfolyamon, az pontosan tudja, hogy egy nap alatt is mennyire el lehet fáradni. Hát még 5 nap alatt... De 100x újra csinálnám ha lehetne. Szuper volt!

Ez a kép a tanfolyam végén készült! :) Gyorsan felkaptam néhány virágot és fotózkodtunk egyet Alan Dunn-al! :)

Aztán készült még csoportkép is. Viszont ezen már nem volt rajta az összes tanuló sajnos. Volt akinek korábban el kellett hagynia a helyszínt. El kellett utazniuk, vagy jöttek értük. De azért még 10-en így is rajta vagyunk! ;)

Végezetül az oklevelet szeretném megmutatni nektek, amit a tanfolyam elvégzéséért kaptam. :)

Köszönöm, hogy végigolvastátok ezt a hosszú írományt. Remélem sok érdekes dolgot megtudtatok! :)

Aki szeretne hozzám eljönni cukorvirág készítő tanfolyamra, annak jó hír, hogy hamarosan hírt adok az új kurzusokról, ahol új virágokat tanulhattok tőlem! :) A blogom facebook oldalán mindig tájékozódhattok a friss eseményekről! ITT találjátok!

Szintén országos turnéra megyek majd és igyekszem eljutni sokfelé!

Nudleee