Élménybeszámoló

Először is azzal kezdeném, hogy itt a tavasz! :) Hála a jó égnek, hurrráááá! Már annyira vártam! Télen mindig kicsit kevésbé pörgök, mert a rossz idő miatt kevésbé van kedvem aktivizálni magam! Viszont ilyenkor mindig feltöltődöm és újult erővel állok neki a mindennapoknak és a terveim megvalósításának!

A télen igazi felüdülést jelentettek nekem a cukorvirágos tanfolyamok amiket tartottam, hiszen sok helyre eljutottam és sosem győzöm eleget mondani, de tényleg annyi kedves és jópofa embert ismertem meg, hogy ez a tudat rettentő boldoggá tesz! :) Sok mindenben volt részem, amiben azelőtt sosem! Olyan helyeken és olyan városokban jártam, amit előtte maximum hallomásból ismertem! Megpróbálok leírni egy-két élményt, de annyira kuszaság van a fejemben, hogy mindent mondanék egyszerre! :) 

 

Sopronban a lővéreknél jártam például és csudi jófej cukrászokat és háziasszonyokat ismertem meg! Szénné röhögtük magunkat, annyi humoros dolog történt, még a könnyem is folyt a nevetéstől! :) Kaptunk finom cukrászdai sütiket is kóstolóba, amiket nem győztem magamba tunkolni! Apropó, ajándékok... Annyira sok figyelmes dolgot kaptam tőletek, amiket a tanfolyamokra hoztatok! Volt fincsi házi készítésű bonbon válogatás, csokis muffin, pogácsa, tejfölös tészta ebédre, édességek, csokik és mindenféle finomság. Gondolom tudták az illetékesek, hogy mennyire édes szájú vagyok! :) Ezúton is köszönet mindenért! Volt nálam Szerbiából egy hölgy, ő szerb csokikat és nyalánkságokat hozott egy nagy szatyorral... Atya ég, el se akartam fogadni! Nem is kellett volna nekem semmi, bőven elég lett volna az, hogy ilyen nagyszerű embereket ismerhettem meg! Ja tényleg, nőnapra még virágot is kaptunk mindannyian a vendéglátónktól! :) Egy gavallér, meg kell hagyni! :) A vicces kutyája is eszembe jutott most, a Döme! Fekete puli és igazi rosszcsont! :) Amíg zajlott a tanfolyam, néha bejárt leellenőrizni, hogy minden rendben megy-e. És aztán amikor megunt minket, akkor elkezdett szórakozni a fotocellás ajtóval. Nyitogatta egyfolytában és baromira örült magának! :D

Aztán egy másik dolog. Eljutottam Mohácsra a busójárásra! :) Oltári nagy élmény volt! Köszi Adrienn ezúton is a lehetőséget! :) Nézzétek, még busó maszkot is viseltem! :)

 

 

 

Pécsen eljutottam végre a Sőregihez is, ahonnan eddig csupán internetről tudtam rendelni és online láttam csak a kínálatot! Harkányban is jártam egy vacsorázás erejéig! :)

Debrecenben tanultam meg, hogy a szikék pengéi azért vannak hosszában bejelölve, mert le lehet törni az életlen részt róluk. :D Ne kövezzetek meg ezért, tényleg nem tudtam! :D Na és a nyelvjárások... Hát ez még nagyon muris és nagyon élvezem! :) Debrecenben ugye megnyomják a "T" betűt! Szegeden Szögediesen beszélnek. Tanultam új szavakat is, mint pipahulya, misunk, és még egy szót mondtak a lányok a lábasra, de sikeresen elfelejtettem! :)

Szegeden találkoztam azzal a barátnőmmel, akit még Angliában ismertem meg, amikor még ott éltem és együtt elmentünk a Toros és Pálinkafesztiválra! Nagyon klassz volt! Találkoztam Rimóczi Lacival (tudjátok a grillázsguru) és jót beszélgettünk! Erről is van képem! Behívott a standra egy közös fotózkodásra! :)

 

 

 

Aztán a szegedi élmények közé tartozik még, hogy ellátogattam Szeged leghíresebb cukrászdájába, az Acapellába. Igaz egyedül voltam, de azért nagyon jó volt és hoztam magammal egy csomó kóstolót a családomnak! Ja igen és a szegedi curkász nagykert is meglátogattam, ott aztán minden van! :)

A kóstolásról jut eszembe... Tavaly amikor Békéscsabán jártam Klári barátnőmnél, akkor kóstoltam először görögdinnyét, ami savanyúságként volt eltéve. Azóta ezt hajtom és most végre sikerült beszerezni egy jó nagy vödörrel (köszi Zsuzsi, hogy kimentél nekem a piacra érte)! :) Felénk nem is tudom miért nem szokás elrakni savanyúságként a piros görögdinnyét! Pedig isteni! :) Kétpofára faljuk a családdal! :)

Volt ilyen is, nézzétek...

 

 

 

Óriási felhőszakadásba keveredtem Pécs felé menet... Ki sem láttam az autóból, annyira szakadt az eső. Az autópálya olyan volt mintha folyón közlekednék... Ez a kép a vihar előtt készült. Elég ijesztő látvány volt!

Egyébként nehogy azt higgyétek, hogy csak szórakozni járok mindenfelé... Sajnos csak esténként jut időm egy kis kikapcsolódásra, mert napközben kőkemény meló van! Na és utazgatni egyedül a nagyvilágban, idegen helyen aludni, költözködni a kis motyómmal hétről-hétre... Hát nem egy felemelő érzés, de kárpótol a sok kedves ember, akivel találkozom!

Amit még észrevettem, hogy a tanfolyam legelején mindenki kétkedve bámulja a csokrot amit el szoktam vinni magammal mutatóba,hogy olyat készítünk... Szinte mindig mindenki azt mondja, hogy ő bizony képtelen lesz ezt összehozni. Ez annyira vicces, mert én mindig tudom, hogy képesek vagytok rá! Nap végén pedig a legnagyobb öröm, amikor mindenki felvillanyozódik, amint a kész művét tartja a kezében! Hányszor hallottam már, hogy "Te jó ég, el se hiszem, hogy ezt én csináltam!" :) Pedig én mindig tudom, hogy sikerül összehozni és bízom is bennetek! Sokszor olyan dolgokra vagyunk képesek, amit nem is gondolnánk, csak hinni kell önmagunkban!

A legutóbbi tanfolyamon készült csoportképet meg is mutatom! Nézzétek, hogy örültek a lányok! :)

 

 

 

 

Hát most nagy hirtelen ennyi, de tuti, hogy amint közzé teszem a bejegyzést, eszembe jut még vagy 1000 dolog. :) Na és a kalandoknak még koránt sincs vége, hiszen jó pár állomás áll még előttem! :)

Nudleee